- Jó napot! Vásárolni szeretnék valamit. Sőt. Több valamit.
- Szóval több mindent?
- Igen. Néhányat. Párat.. Egyet, kettőt, hármat…
- Na és mik lennének azok?
- Azt sajnos elfelejtettem.
- Elfelejtette?
- Sajnos igen. De szerencsére felírtam egy cetlire azokat a dolgokat, amiket vennem kell.
- Akkor talán olvassa fel a cetlit, jó?
- Nem lehet. Elfelejtettem elhozni..
- És most mit csináljunk?
- Próbáljuk meg kitalálni, hogy mi lehetett a listán.
- Nézze… Ez itt egy bolt…
- Látom. Maga az eladó, én pedig a vevő. És vásárolni szeretnék.
- De nem tudja mit kéne venni…
- Nem.
- Akkor talán ugorjon haza. Este hétig van még kerek négy órája, hogy visszatérjen. Én itt leszek!
- Nem lehet. Nem tudok hazamenni.
- Miért?
- Elfelejtettem, hogy hol lakom. És elhagytam a kulcsaimat. És a lábam is eltörött…
- Jézusom!… Ez mind igaz??
- Nem. Csak az egyik.
- Melyik?
- Azt elfelejtettem…
- Nos, a lába, a jelek szerint, nincs eltörve.
- Nincsen?
- Szerintem nincs. Nem úgy jött be, mint akinek törött a lába…
- Hát hogyan jöttem?
- Máshogyan.
- Miképpen?
- Normálisan. Mint bárki más.
- Mint bárki más?
- Igen.
- Kivéve persze azokat, akiknek el van törve a lábuk…
- Na jó, ezt hagyjuk!… Mi van a kulcsokkal?
- Milyen kulcsokkal?
- Amiket elhagyott. A lakása kulcsait…
- Elhagytam a lakásom kulcsait??
- Igen.
- Ez nem igaz.
- Pedig azt mondta.
- Kicsoda??
- Maga!
- Één?? Az lehetetlen… Nincs is kulcsom a lakásomhoz.
- Az meg hogy lehet?! Ki szokta beengedni?…
- A szomszédom.
- A szomszédja?!… De mi a fenének? Mire jó ez?
- Semmire. De akkor is így csináljuk.
- De MIÉRT?
- Mit miért?
- Miért hagyja, hogy a szomszédjának kulcsa legyen a maga lakásához??
- Dehogy hagyom.
- Akkor meg MIÉRT mondta az előbb?!…
- Mit?
- Azt, hogy a szomszédja engedi be!
- Nincs is szomszédom.
- Akkor meg MÉRT mondta az előbb, hogy van??…
- Tényleg azt mondtam?
- Igen, azt!
- Ez biztos?
- Igen! Biztos! Tehát, miért mondta?!
- Micsodát?
- Na, ide figyeljen… !!! Én itt nem érek rá a maga marhaságaira! Ez itt egy bolt. Én vagyok az eladó; jönnek a vevők, ki kell szolgálnom…
- Most speciel, rajtam kívűl, egyetlen vevő sincs az üzletben…
- Az lehet, viszont maga nem vevő, mert nem vesz semmit! Csak áll itt előttem és hetet – havat összehord…
- Jó, akkor szeretnék végre vásárolni is.
- Ezt örömmel hallom és elnézését kérem az iménti kirohanásomért…
- Semmi gond.
- Szóval mit adhatok?
- Azt elfelejtettem. Hisz’ tudja!…
- Az őrületbe kerget!… Na várjon… Próbáljuk meg kitalálni, hogy mi lehetett azon a listán, jó?
- Jó, próbáljuk. De milyen listára gondol?
- Hagyja abba ezt a hülyeséget és hallgasson ide!… Mindig ugyanazokat a dolgokat szokta megvásárolni?
- Igen, azt hiszem.
- Akkor a listán is nyílván azok szerepelhettek, nem igaz?
- Gondolom.
- Akkor mindössze annyi a dolgunk, hogy összeszedjük azon termékeket, amiket a leggyakrabban venni szokott…
- Ez logikusnak látszik.
- Szerintem is az!
- Én azt mondtam, hogy annak látszik. Nem biztos, hogy az is.
- Figyeljen RÁM, JÓ??… Mi az, amit a leggyakrabban vásárolni szokott?
- Benzint.
- B e n z i n t ??
- Igen. A fűnyírómba.
- Nézzen már körül, ember! Ez itt egy élelmiszerbolt. Látja?!
- Látom.
- Akkor ne emlegessen olyat, amit nálunk nem vehet meg!… Mint a benzint például…
- Kinek kell itt benzin?
- MAGÁNAK!.. A FŰNYÍRÓJÁBA!
- Nincs is fű otthon.
- Akkor meg minek a fűnyíró??
- Nem tudom. Nem az enyém.
- Hát KIÉ?
- A szomszédé…
- Azé, akinél a kulcsokat hagyja?…
- Nem. Ez egy másik szomszéd.
- Másik?
- Igen. Neki van füve. Jó sok. Folyton nyírja.
- Magának meg nincs füve…
- Az van, csak fűnyíróm nincs!
- Egy pillanat! Az előbb azt mondta, hogy a másik szomszéd… Tehát a fűnyíróson kívűl mégis csak ott van az a bizonyos egyik, akinél maga a lakása kulcsait hagyja, I G A Z ??
- Most, hogy így mondja, tényleg…
- Kezdem nagyon unni, hogy hülyét csinál belőlem!…
- Ki? Én?
- Hát nem is a szomszédja, hogy a fene enné meg…
- Melyiküket?
- Ne kezdje megint!! Ha van füve, ha nincs, ha van fűnyírója, ha nincs –a szomszédjairól már nem is beszélve -, most az a dolgunk, hogy az ön által vásárolni kívánt termékek listáját összeállítsuk. ÉRTI??
- Persze. Világos.
- Dehogy érti! Szerintem halvány lila gőze sincs arról, hogy miről beszélgettünk…
- De igen. A fűnyírómról!
- Szóval MÉGIS VAN fűnyírója…!
- Van. Tud bele adni benzint?
- NEM! Ez ITT EGY ÉLELMISZERBOLT! NEM benzinkút! Menjen oda benzinért…!
- Jó, de mit kezdjek én avval?
- Kenje a hajára…! NEM ÉRDEKEL!… Kezd kihozni a béketűrésből… Mondjon végre valamit, amit venni szokott az OLYAN JELLEGŰ ÜZLETEKBEN, mint amilyen ez is! … Tehát abc, közért… Na, gyerünk!
- Hát… Mondjuk… kenyeret, tejet, parizert, krumplit, tojást… tésztát, marhakonzervet, csokoládét…
- Nagyszerű! VÉGRE, hogy már itt tartunk… Na, most akkor ezek közül mit adhatok önnek?
- Hát, nem is tudom…
- Kenyeret, tejet, parizert??
- Benzin nincs?
- NA MOST MÁR TAKARODJON INNEN KIFELÉ!!! …
- De kérem! Mégis milyen hang ez? Egy eladó nem beszélhet így a vevőjével.
- Csakhogy maga NEM a vevőm, mert vásárlás helyett csupán az idegeimet teszi taccsra…!
- Sajnálom. Nem kezdhetnénk elölről?
- NA még CSAK AZ hiányozna…! Döntse végre el, hogy vásárol, avagy nem és kész…!
- Vásároljak? Mit ajánl?
- Ajánlok… kenyeret, tejet, parizert, krumplit, tojást, tésztát, marhakonzervet és egy kis csokoládét!!
- Milyen csokija van?
- BÁRMILYEN, amit csak szeret! Tejcsoki, étcsoki, töltött csoki, csokoládé bonbon…
- És olyan tejcsoki, amiben sütőtökös – uborkás étcsokoládé drazsék vannak?
- Ilyen csoki nincs is! …
- De van.
- De n i n c s!
- De van.
- De NINCS!
- De van.
- ILYEN CSOKI NINCSEN, ÉRTSE MÁR MEG! !
- Ja, tényleg. Csak tegnapelőtt álmodtam róla…
- Na nekem ELEGEM van! … Adom a többit, aztán felejtsük el egymást…!
- Milyen többit?
- A kenyeret, tésztát, tojást…
- Nem. Ne adja.
- Miért? Talán nem ezek voltak a listáján?
- De lehet, hogy ezek voltak…
- Akkor meg mi a fene van már megint?!!...
- Elfelejtettem magammal hozni a pénztárcámat…
--- :))) ----
Tetszik :))
VálaszTörlésEz annyira jóóóóó,végignevettem az egészet!!:)))))
VálaszTörlésKÖSZÖNÖM SZÉPEN... Olyan "hacsekéssajós"... Nem?.... :)))
VálaszTörlésSzuper 1 !
VálaszTörlés