Szívem húrját (dalszöveg)

Semmit sem érek,
Ha színre lépek.
Unalmas lett ez a regény..
Kicsit fáj, hogy egy
Monitor - barát állt
Kettőnk közé..
..és hangos a zene
És nem érlek el..
Ez így sehogy se jó!
Futok még pár kört,
De attól tartok, már
Nem én vagyok a befutó..

Ó, az igazság szívem húrját cibálja..
Bár ne lennél oly bájos, mint
Shakespeare Júliája..

Látod, milyen az élet?
Nem olyan egyszerű az egész..
Nélküled reméljek?..
Hé, várj meg! .. Merre mész?…

Voltunk párban, én nem ezt vártam..
Egy érzés volt enyém.
Egy pontra érve, félrenézve
Rabolt el az a remény..
Merülj a “ hátha - álomvilágba”,
A földre tán leszállsz..
Lehetsz boldog, de mind megfojtod,
Ha folyton a csodára vársz…

Ó, az igazság szívem húrját cibálja..
Bár ne lennél oly bájos. Mint
Shakespeare Júliája..

Látod, milyen az élet?
Nem olyan egyszerű az egész..
Nélküled reméljek?..
Hé! Várj meg! .. Merre mész?…