Minden elmúlik egy perc alatt,
S mégis, semmi sem múlik el..
Együtt sétáltunk az ég alatt,
Most meg észre sem veszel..
Jöhet egy gyors, fura szerelem,
De neked nem ő, nem más kell!…
Áll egy ember itt, szíve összetört.
Bámul tág szemmel rád,
Mert ő tisztán, őszintén szeret
S nem érti, mért’ pont így a jó..
Mért’ mást szorít meg két kezed?..
Végtelen nagy tengert úszunk át,
Szívünkkel együtt megfagyunk..
Ezek mi vagyunk:
A szerelem vándorai..
Futunk a gondjaink elől,
A szavakon átrohanunk..
Ezek mi vagyunk:
A szenvedés vándorai..
Sebzett lelkeden hagyj egy csepp helyet,
Elférek ott én még, tudom..!
Arra nézz, ahol voltam rég,
Tán majd ott leszek valahol..
Végtelen nagy tengert úszunk át,
Szívünkkel együtt megfagyunk..
Ezek mi vagyunk:
A szerelem vándorai..
Futunk a gondjaink elől,
A szavakon átrohanunk..
Ezek mi vagyunk:
A szenvedés vándorai…
Nem számít még, mit ér
Az a boldogság, ez a keserűség..
Mert van egy perc, mi hív,
S lesz egy óra, mi eltaszít majd,
De most menni kell..
Úgy fáj, hogy így van..!
Azt mi sem tudjuk még,
Hogy meddig tart ez az utazás,
Hogy meddig fut külön
A cél felé a két vitorlás,
Most mégis menni kell..
Félek, mert hosszú az út…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése