Nincs öröm. s ha van,mi az?..Csak múló pillanat, semmi más..
Előbukkan, ott van, délibábként remeg, aztán egy szemvillanás
És úgy tűnik el, mintha ott se lett volna.. Megszűnik..
... De hisz éppen ez a dolga..
Nem maradhat sokáig,mert siet. Dolga van, igyekszik, várják valahol.
Nyoma vész, köddé válik, de visszatér egy nap és újból belédkarol..
Ezt a véget nem érő táncot járja már ősidőktől fogva ő,a
Bánat jó barátja...
Bánat és öröm. Ivócimborák. Hol egyik, hol másik fűti át szived..
Cserélődnek benned, pajjkosan ide-oda ugrálnak s te elhiszed
Az örömnek, hogy örökké tart s a bánatnak is ugyanezt..
Ó, te elhiszed?..
Ne higgy nekik, nem igaz szavuk. Egyiké sem az, bármit mondanak.
Ne ringasd hát magad téves, elképzelt világukba, mert elrontanak..
Két hazug barát ravasz cselt kohol.. Rázz kezet velük.. S ott végzed te is
sírva valahol...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése