Bolond fejjel... (vers)

Iskola,folyosó,padok a teremben
Nekem is rémlenek emlékezetemben.
Egy hely,ahová nem szivesen jártam,
... ahová sok-sok szép emléket bezártam..

Borzasztó volt kelni s menni minden reggel,
Küszködni a vastag,dögletes könyvekkel..
Iszonyat volt ülni,felelésre várni,
S mily jó volt a tanárt pokolba kívánni...

Írtóztam a könyvek friss-büdös szagától,
a bennük rejlő adattenger (jesszus!) garmadától..
Rettegtem,hogy mi lesz,hogy nem fogom majd tudni,
Hogy szégyenkezve állok és meg fogok tán bukni..

Bevallom,belátom,a rosszabb útra tértem,
Dolgozat s a pad alatt cetliket cseréltem..
Apró papírosok mákszemnyi pontokkal,
Feleslegesnek vélt, hegynyi adatokkal..

Nem figyeltem,nem érdekelt semmi akkor engem,
Néhanap..(ilyen is volt!)..suli mellé mentem..
Ritka volt ez,észre sem vették a tanárok..
Visszanézek s rossz emléket egyet sem találok..

Hiába próbálok kutatni a múltban,
Az egyetlen,mi rossz,hogy felelőtlen voltam..
Nem vettem komolyan,nem törődtem vele,
Ettől ma is kiráz a bűnbánás zord szele..

Furán hat ha mondom,de a múltba vágyom..
Vissza újra és átmenni a sok furcsaságon..
Igaz, sok mindent másképpen csinálnák,
Tanulni vágyásom biztosan csodálnák..

Furán hathat néked ez a pár sor kedves,
Dicsőitem, mig te e pokolban szenvedsz..
Nem hiszed most, tudom, tán gondolsz bolondnak..
Akinek fejében tündérek porolnak..

Kicsi kis tüdérek port törölnek benne,
emlékek fénylenek..(zavarodott elme)...
Lehet, hogy így van, tán bolond is vagyok,
Mert azt mondom néked: az az idő RAGYOG..

Bolond fejjel mondom,haszáld ki a percet,
Jegyezd meg a padot, az ablakot, a termet,
A folyosót, a követ, a zsivajt, az arcokat,
a padokba vésett gyönyörű karcokat...

Jegyezd meg! Vésd mélyen az emlékezetedbe,
Milyen az iskolád, s mily nap süt felette..
Szinek,formák,képek,részletek zenéje,
belőlük lesz multad mosolygós meséje...

..iskola,folyosó,padok a teremben,
nekem még rémlenek emlékezetemben..
Egy hely, ahová én nem szivesen jártam,
S mégis,milyen csoda: a szivembe zártam