Néha úgy érzem hiába születtem.
Máskor örülök, hogy világra jöhettem.
Néha úgy érzem, csak koloncnak vagyok,
S vajon ha elmegyek utánam mit hagyok?
Néha a világ szép, át tudnám ölelni,
Máskor meg ördögi képet tud ölteni.
Néha a fagyos köd oly szép, mint egy álom,
Máskor a verő fényt pokolba kívánom…
Néha a legnagyobb vidámság is átok,
S igaz nyugalmat a csendben találok.
Máskor meg a csend őrli fel a lelkem,
S keresek egy helyet a zűrzavar-szigetben…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése