Zavartan, félelemmel nyitottam be a helyiségbe. Az elsötétített szoba enyhe fényforrással megvilágított szegletében két alak körvonalait lehetett kivenni. Tudja fene miért, de irtózatosan féltem tőlük. Ezt igyekeztem nem kimutatni és szorgalmasan jegyezni a közöttük zajló beszélgetést.
- Elegem van a hipotézisekből! – süvöltötte aztán odafentről. – ELEGEM VAN az őrült képzelődéseiből, amiket semmivel sem tud bizonyítani!!
- Meggyőződésem, hogy ön nem veszi figyelembe a közelmúltban történteket és figyelmen kívül hagyja a bizonyítékokat is, amiket …
- Most meg miről beszél?!
- Talán nem olvasta el az aktát, amit…
- De. Többször is. De semmi értelme. Fantazmagória.
- Na de kérem, Uram! Léteznek a világegyetemben rajtunk kívül más civilizációk is! Ebben egészen biztos vagyok!
- Nagyszerű! És ezért különítsek el egy jókora összeget a maga kutatásaira?? Mert „biztos” benne?!
- Nem emiatt. A világunk miatt. Az idegenek miatt.
- NINCSENEK idegenek! De még ha lennének is, hangsúlyozom, még ha lennének is, akkor sem ők az elsők a sorban! Nekünk ezzel a bolygóval kell foglalkoznunk! Van éppen elég megoldásra váró problémánk, nem gondolja??
- Igen, de …
- Semmi de! Víz – és légszennyezés, a sárgolyó túlmelegszik… Elpusztítjuk magunkat, ha nem teszünk valamit sürgősen, erre jön maga az idegenekkel, meg hogy nézzünk körül az űrben, nem – e vert fészket valami értelmes lény két planétával arrébb … Nem érzi úgy, hogy ezzel nevetségessé teszi magát?!
Nem érezte úgy. Mióta van szerencsém ismerni, azóta semmi mással nem foglalkozik, mint idegen lények felkutatásával. Most is, mint mindig, hasztalan folytatta szónoklását …
- Lehet, hogy nevetséges vagyok, de mit szól azokhoz a maradványokhoz, amiket az aktában leírt esetben találtunk? Idegen űrhajó maradványai voltak, Uram !
- Az akta mellé semmi sem volt csatolva. Tudna esetleg mutatni nekem egy darabka „bizonyítékot„ ?Néma csend következett. Hosszú, néma csend. Aztán egy kissé bizonytalan válasz…
- El – tűnt …
- Nem értettem jól!
- Eltűnt. VALAKI eltüntette… Ugye fogalma sincs róla, hogy KI tehetett ilyesmit ??
- Ahogy mondja. Fogalmam sincs. Elnézést, de mennem kell …
A szerepek hírtelen felcserélődtek. A nagyobbik alak higgadt volt, míg partnere egyre idegesebben hadonászott felé. Előbbi távozni készült, utóbbin pedig egyértelműen látszott, hogy képtelen lesz ezt megakadályozni.
- Nem, nem és NEM! Ezúttal nem ússza meg! Állandóan kitér, ha felhozom ezt a témát! Nem foglalkozik a jelentéseimmel, nem néz utána az eseteknek, amiket összegyűjtök! … MAGA IS benne van ebben, IGAZ ?!? …
- Ez egyszerűen nevetséges! Sajnálom, de dolgom van…
- Újabb eset?? Lezuhant egy űrhajó, és maga vagy maguk eltüntetik, IGAZ ?? Biztosan vizsgálgatják őket! Ki fogom deríteni, mit művelnek! Elhitetik velem, hogy nem hisznek ebben az egészben, miközben ki tudja hányat ejtettek már foglyul !!
- Magának teljesen elment az esze! Távozzon az irodámból!
- Kidob? De ez is csak engem igazol! Nem tetszik magának a ténykedésem! Fél, hogy kiderül az igazság!.. Nekem van igazam! NEKEM ! Léteznek az idegenek!
A nagyobbik fickó rá se hederített a körülötte ugrándozó alakra. Szó nélkül szállt be a liftbe a folyosóról, és legnagyobb lelki nyugalommal csukta be a másik orra előtt az ajtót. Amaz kénytelen volt a lépcsőt használni, és bár már senki sem volt a közelében, hevesen szitkozódott tovább. Még vagy két emelet távolságból is hallani véltem a hangját.
Nekem a közjátékot látva iszonyatos röhöghetnékem támadt. Miközben magam is távoztam a helyszínről, eszembe ötlött, hányszor is voltam már tanúja efféle vitáknak. Szinte már azt kívántam, jöjjön ide egy idegen, és húzza a fejükre a szemetesvödröt. Akkor esetleg vége lenne ennek a cirkusznak… Mindenesetre most is, mint mindig, igyekeztem minél gyorsabban elhagyni az épületet. Magányra és egy kis csendre vágytam.
Hiába. Sosem bírtam sokáig megmaradni a háromfejű, nyolclábú, nyálkás honfitársaim között…
