Az ágyban (humoros párbeszéd)

- Jó reggelt, Drágám!
- Ó… Te ágyba hoztad nekem a reggelit? Annyira aranyos vagy!
- Jó étvágyat!
- Köszönöm! Na és milyen finomságokat hoztál nekem?
- Mindenfélét.
- De mégis mi mindent?
- Nem tudom.
- Mi az, hogy nem tudod? Hát nem te csináltad?
- De. A pirítóst is, amit megkentem áfonyalekvárral, meg a főtt tojásokat is, ami mellé mortadellába göngyölt parenyica sajtot tettem...
- Á, szóval mégis tudod, miket hoztál be… Nagyon jól hangzik! Olyan éhes vagyok, hogy akár egy elefántot is meg tudnék enni!
- Elefántot nem hoztam.
- Jó, jó, tudom. Csak pirítóst áfonyalekvárral, meg mortadellába csavart parenyica sajtocskákat…
- Nem hoztam pirítóst.
- De azt mondtad, hogy hoztál!
- Akartam. De csúnyán odaégettem. Így aztán sima kenyeret hoztam be neked helyette.
- És arra kented az áfonyalekvárt?
- Nem kentem rá áfonyalekvárt, mert csak szilvalekvárunk van.
- Akkor azt kented rá a kenyérre…
- Nem. Mert eltörtem az üveget és ki kellett dobni.
- Na és MIT kentél a pirítós helyett behozott sima kenyérre, amit behoztál nekem?...
- Szárnyasmájkrémet.
- Na nem baj… Végül is azt is szeretem…
- Mit?
- A szárnyasmájkrémet, amit végül a kenyérre kentél…
- Nem kentem rá.
- Hogyhogy nem kented rá?!
- Nem tudtam.
- MIÉRT?
- Nem tudtam kinyitni a konzervdobozt.
- De hát gyerekjáték kinyitni! Van rajta nyitófül…
- Van. De én letörtem róla.
- Na és konzervnyitóról még nem hallottál?!
- De. Ott van a mosogató melletti fiókban.
- Ha tudod, hogy hol van, miért nem vetted elő, hogy felbontsd vele azt a konzervet ??
- Nem tudtam. Beragadt a fiók.
- Soha nem szokott beragadni a fiók!
- Hát most beragadt.
- Na jó, hagyjuk!... Mi van ezen a kenyéren, ha nem áfonyalekvár, nem szilvalekvár és nem is szárnyasmájkrém?..
- Vaj.
- Te vajas kenyeret hoztál nekem? Egyszerű sima vajas kenyeret?!
- Nem volt olyan egyszerű elkészíteni.
- Ja, mert ez olyan tök bonyolult kaja…
- És nem sima, mert vannak rajta hagymakarikák.
- De én utálom a hagymakarikákat a vajas kenyéren!
- Tudom, de ezek lilahagymából vannak.
- Azt még jobban utálom…
- És ha azt mondom, hogy fokhagymát reszeltem rá?
- Akkor megdicsérlek ,mert a fokhagymát viszont szeretem… De ugye nem reszeltél rá fokhagymát?
- Nem, csak azt mondtam, hogy reszeltem rá. Nincs rajta hagyma.
- Semmilyen?
- Semmilyen. Mindig bőgök, amikor pucolom, úgyhogy inkább abból az uborkából tettem rá, amit tegnap vásároltunk.
- De jó… Szeretem az uborkát!
- Milyen uborkát?
- Hát amit a kenyérre tettél.
- Nem tettem rá a kenyérre.
- MIÉRT NEM?
- Nem találtam meg a kést, hogy felszeleteljem.
- De hát egy csomó késünk van!
- Hol?
- A konyhában! Ne idegesíts fel korán reggel!... Ez nevetséges!...  Mégis milyen szendvicseket készítettél nekem?! Elárulnád?!
- Paradicsomszeleteket vágtam rá a vajas kenyérre és megszórtam reszelt sajttal.
- Ezt most komolyan mondod, vagy megint szórakozol velem??
- Nem szórakozom veled. Ez tényleg vajas kenyér. Tessék.
- Na és hol vannak róla a paradicsomszeletek?
- Befele jövet leettem róla, mert már nagyon éhes voltam…
- És a reszelt sajt?? Azt ne mondd, hogy nem találtad meg a reszelőt!!
- Azt megtaláltam. A sajtot viszont nem…
- Na nekem elegem van! Add ide azt a vajas kenyeret, mert kezd korogni a gyomrom!
- Tessék. De csak az egyik oldalon van megvajazva.
- Még jó, hogy nem kented meg az alján is…!
- Nem úgy értem. A tetején van megkenve. De csak az egyik felén.
- De miért?...
- Kevés volt a vaj.
- Tegnap tudtommal bevásároltunk, nem?
- De. Csak én éjjel kimentem a konyhába nassolni és elfogyott.
- Hogy a fenébe tudtál megenni majdnem egy egész doboz vajat?!
- Nem ettem meg. Rá akartam kenni a szalonnámra, de kicsúszott a kezemből és a mosogatóvízben landolt.
- Na jó. Hagyjuk ezt a vajas kenyeret…!  Inkább megeszem a főtt tojásokat.
- Miféle főtt tojásokat?
- Ugye nem azt akarod mondani, hogy az sincsen?! UGYE főztél ki tojásokat?!
- Mikor?
- Most reggel!
- Igen. Főztem ki tojásokat.
- És sikerült? Rendben ment minden? Nem törted össze és nem etted meg…
- Nem. Kifőztem, megpucoltam…
- Végre valami jó hír!
- Nem annyira. Mert aztán leborítottam az asztalról és szétgurultak a padlón… És a kutya végignyalogatta őket és eggyel el is szaladt a kanapé mögé… A többire meg rátapostam…
- Ugye tisztában vagy azzal, hogy én most MEGFOJTALAK?!
- Nyugi! Miután összetakarítottam, kifőztem a maradék tojásokat.
- Ezeknek UGYE SEMMI bajuk?!... Ennek a KÉT, gyönyörű darabnak, amiből az egyik olyan, mint amibe beleharaptak volna…
- Nem haraptam bele. Csak ki kellett belőle vágni egy részt.
- MERT??
- Hát, tudod az úgy volt, hogy minden előre látható jelzés nélkül a macska felugrott az asztalra, és belemélyeztette az egyik tojásba a fogsorát…
- Na MOST ment el az a maradék étvágyam is, ami még volt… SZÖRNYŰ egy alak vagy! Behozol nekem egy félig megvajazott kenyérszeletet, meg két darab főtt tojást, amiből az egyikbe beleevett a macska…
- Azt hittem, örülni fogsz.
- ÖRÜLNI? MINEK!?
- Hát mondjuk a mortadellába csavart parenyica sajtoknak.
- Na és ez vajon hol landolt, mielőtt behoztad?? A klotyóból halásztad ki vagy a mosóporos zacskóból?!
- Egyikből se. Nem esett le sehová.
- És egyik háziállat sem hagyott rajta DNS mintát, ugye?
- Nem, egyik állat sem evett bele, vagy nyalta körbe, ha erre gondolsz.
- Ezt örömmel hallom. Akkor legalább ezeket nyugodtan megehetem…
- Persze. Nyugodtan.
- Hé! Te gyanús vagy! Mi a baja ennek a vacaknak?
- Semmi. Mi baja lenne?
- Nem tudom, de olyan furán nézel… Valami baja van. Érzem. Mi az?
- Semmi.
- Mi az?
- Semmi.
- MI AZ?!
- Semmi… Azon kívül, hogy az nem mortadella.
- Hát micsoda??
- Sertés párizsi. Az olcsóbb volt.
- És a parenyica az parenyica??
- Nem. Akciós szeletelt edami sajt, amit magam göngyöltem össze és madzaggal kötöttem meg…
- Na HÚZZÁL innen KIFELÉ, de MOST AZONNAL!!...
- És a frissítő?
- MIFÉLE frissítő?? Talán valami lejárt szavatosságú gyümölcsszörp, mit mosogatólével engedtél fel?!
- Na de drágám! Minek nézel engem? Sosem tennék ilyet!... Vettem neked abból az őszibarack-dinnyés üdítőitalból, amit annyira szeretsz. Tessék, itt van.
- Ha megkóstolom, és netán kiderül, hogy ez MÉGSEM az a bizonyos üdítő, akkor kettétöröm rajtad a vasalódeszkát!!
- Azt hiszem, én most megyek. Hírtelen eszembe jutott,milyen sok dolgom van még a telken…
- Mégis milyen telken? Nekünk NINCSEN telkünk!
- Tudom, viszont véletlenül egy másik üdítőitalt vettem le a polcról a boltban…
- Egy MÁSIKAT???
- Igen, amit ráadásul utálsz, de a felét úgyis megittam, amíg a reggelit csináltam neked, így aztán fel kellett javítanom…
- FELJAVÍTOTTAD!?!
- Igen… Tudod, találtam a kamrában egy kevés lejárt szavatosságú gyümölcsszörpöt…