Az ágyban (humoros párbeszéd)

- Jó reggelt, Drágám!
- Ó… Te ágyba hoztad nekem a reggelit? Annyira aranyos vagy!
- Jó étvágyat!
- Köszönöm! Na és milyen finomságokat hoztál nekem?
- Mindenfélét.
- De mégis mi mindent?
- Nem tudom.
- Mi az, hogy nem tudod? Hát nem te csináltad?
- De. A pirítóst is, amit megkentem áfonyalekvárral, meg a főtt tojásokat is, ami mellé mortadellába göngyölt parenyica sajtot tettem...
- Á, szóval mégis tudod, miket hoztál be… Nagyon jól hangzik! Olyan éhes vagyok, hogy akár egy elefántot is meg tudnék enni!
- Elefántot nem hoztam.
- Jó, jó, tudom. Csak pirítóst áfonyalekvárral, meg mortadellába csavart parenyica sajtocskákat…
- Nem hoztam pirítóst.
- De azt mondtad, hogy hoztál!
- Akartam. De csúnyán odaégettem. Így aztán sima kenyeret hoztam be neked helyette.
- És arra kented az áfonyalekvárt?
- Nem kentem rá áfonyalekvárt, mert csak szilvalekvárunk van.
- Akkor azt kented rá a kenyérre…
- Nem. Mert eltörtem az üveget és ki kellett dobni.
- Na és MIT kentél a pirítós helyett behozott sima kenyérre, amit behoztál nekem?...
- Szárnyasmájkrémet.
- Na nem baj… Végül is azt is szeretem…
- Mit?
- A szárnyasmájkrémet, amit végül a kenyérre kentél…
- Nem kentem rá.
- Hogyhogy nem kented rá?!
- Nem tudtam.
- MIÉRT?
- Nem tudtam kinyitni a konzervdobozt.
- De hát gyerekjáték kinyitni! Van rajta nyitófül…
- Van. De én letörtem róla.
- Na és konzervnyitóról még nem hallottál?!
- De. Ott van a mosogató melletti fiókban.
- Ha tudod, hogy hol van, miért nem vetted elő, hogy felbontsd vele azt a konzervet ??
- Nem tudtam. Beragadt a fiók.
- Soha nem szokott beragadni a fiók!
- Hát most beragadt.
- Na jó, hagyjuk!... Mi van ezen a kenyéren, ha nem áfonyalekvár, nem szilvalekvár és nem is szárnyasmájkrém?..
- Vaj.
- Te vajas kenyeret hoztál nekem? Egyszerű sima vajas kenyeret?!
- Nem volt olyan egyszerű elkészíteni.
- Ja, mert ez olyan tök bonyolult kaja…
- És nem sima, mert vannak rajta hagymakarikák.
- De én utálom a hagymakarikákat a vajas kenyéren!
- Tudom, de ezek lilahagymából vannak.
- Azt még jobban utálom…
- És ha azt mondom, hogy fokhagymát reszeltem rá?
- Akkor megdicsérlek ,mert a fokhagymát viszont szeretem… De ugye nem reszeltél rá fokhagymát?
- Nem, csak azt mondtam, hogy reszeltem rá. Nincs rajta hagyma.
- Semmilyen?
- Semmilyen. Mindig bőgök, amikor pucolom, úgyhogy inkább abból az uborkából tettem rá, amit tegnap vásároltunk.
- De jó… Szeretem az uborkát!
- Milyen uborkát?
- Hát amit a kenyérre tettél.
- Nem tettem rá a kenyérre.
- MIÉRT NEM?
- Nem találtam meg a kést, hogy felszeleteljem.
- De hát egy csomó késünk van!
- Hol?
- A konyhában! Ne idegesíts fel korán reggel!... Ez nevetséges!...  Mégis milyen szendvicseket készítettél nekem?! Elárulnád?!
- Paradicsomszeleteket vágtam rá a vajas kenyérre és megszórtam reszelt sajttal.
- Ezt most komolyan mondod, vagy megint szórakozol velem??
- Nem szórakozom veled. Ez tényleg vajas kenyér. Tessék.
- Na és hol vannak róla a paradicsomszeletek?
- Befele jövet leettem róla, mert már nagyon éhes voltam…
- És a reszelt sajt?? Azt ne mondd, hogy nem találtad meg a reszelőt!!
- Azt megtaláltam. A sajtot viszont nem…
- Na nekem elegem van! Add ide azt a vajas kenyeret, mert kezd korogni a gyomrom!
- Tessék. De csak az egyik oldalon van megvajazva.
- Még jó, hogy nem kented meg az alján is…!
- Nem úgy értem. A tetején van megkenve. De csak az egyik felén.
- De miért?...
- Kevés volt a vaj.
- Tegnap tudtommal bevásároltunk, nem?
- De. Csak én éjjel kimentem a konyhába nassolni és elfogyott.
- Hogy a fenébe tudtál megenni majdnem egy egész doboz vajat?!
- Nem ettem meg. Rá akartam kenni a szalonnámra, de kicsúszott a kezemből és a mosogatóvízben landolt.
- Na jó. Hagyjuk ezt a vajas kenyeret…!  Inkább megeszem a főtt tojásokat.
- Miféle főtt tojásokat?
- Ugye nem azt akarod mondani, hogy az sincsen?! UGYE főztél ki tojásokat?!
- Mikor?
- Most reggel!
- Igen. Főztem ki tojásokat.
- És sikerült? Rendben ment minden? Nem törted össze és nem etted meg…
- Nem. Kifőztem, megpucoltam…
- Végre valami jó hír!
- Nem annyira. Mert aztán leborítottam az asztalról és szétgurultak a padlón… És a kutya végignyalogatta őket és eggyel el is szaladt a kanapé mögé… A többire meg rátapostam…
- Ugye tisztában vagy azzal, hogy én most MEGFOJTALAK?!
- Nyugi! Miután összetakarítottam, kifőztem a maradék tojásokat.
- Ezeknek UGYE SEMMI bajuk?!... Ennek a KÉT, gyönyörű darabnak, amiből az egyik olyan, mint amibe beleharaptak volna…
- Nem haraptam bele. Csak ki kellett belőle vágni egy részt.
- MERT??
- Hát, tudod az úgy volt, hogy minden előre látható jelzés nélkül a macska felugrott az asztalra, és belemélyeztette az egyik tojásba a fogsorát…
- Na MOST ment el az a maradék étvágyam is, ami még volt… SZÖRNYŰ egy alak vagy! Behozol nekem egy félig megvajazott kenyérszeletet, meg két darab főtt tojást, amiből az egyikbe beleevett a macska…
- Azt hittem, örülni fogsz.
- ÖRÜLNI? MINEK!?
- Hát mondjuk a mortadellába csavart parenyica sajtoknak.
- Na és ez vajon hol landolt, mielőtt behoztad?? A klotyóból halásztad ki vagy a mosóporos zacskóból?!
- Egyikből se. Nem esett le sehová.
- És egyik háziállat sem hagyott rajta DNS mintát, ugye?
- Nem, egyik állat sem evett bele, vagy nyalta körbe, ha erre gondolsz.
- Ezt örömmel hallom. Akkor legalább ezeket nyugodtan megehetem…
- Persze. Nyugodtan.
- Hé! Te gyanús vagy! Mi a baja ennek a vacaknak?
- Semmi. Mi baja lenne?
- Nem tudom, de olyan furán nézel… Valami baja van. Érzem. Mi az?
- Semmi.
- Mi az?
- Semmi.
- MI AZ?!
- Semmi… Azon kívül, hogy az nem mortadella.
- Hát micsoda??
- Sertés párizsi. Az olcsóbb volt.
- És a parenyica az parenyica??
- Nem. Akciós szeletelt edami sajt, amit magam göngyöltem össze és madzaggal kötöttem meg…
- Na HÚZZÁL innen KIFELÉ, de MOST AZONNAL!!...
- És a frissítő?
- MIFÉLE frissítő?? Talán valami lejárt szavatosságú gyümölcsszörp, mit mosogatólével engedtél fel?!
- Na de drágám! Minek nézel engem? Sosem tennék ilyet!... Vettem neked abból az őszibarack-dinnyés üdítőitalból, amit annyira szeretsz. Tessék, itt van.
- Ha megkóstolom, és netán kiderül, hogy ez MÉGSEM az a bizonyos üdítő, akkor kettétöröm rajtad a vasalódeszkát!!
- Azt hiszem, én most megyek. Hírtelen eszembe jutott,milyen sok dolgom van még a telken…
- Mégis milyen telken? Nekünk NINCSEN telkünk!
- Tudom, viszont véletlenül egy másik üdítőitalt vettem le a polcról a boltban…
- Egy MÁSIKAT???
- Igen, amit ráadásul utálsz, de a felét úgyis megittam, amíg a reggelit csináltam neked, így aztán fel kellett javítanom…
- FELJAVÍTOTTAD!?!
- Igen… Tudod, találtam a kamrában egy kevés lejárt szavatosságú gyümölcsszörpöt…

Nincsenek is! (humoros történet)

             Zavartan, félelemmel nyitottam be a helyiségbe. Az elsötétített szoba enyhe fényforrással megvilágított szegletében két alak körvonalait lehetett kivenni. Tudja fene miért, de irtózatosan féltem tőlük. Ezt igyekeztem nem kimutatni és szorgalmasan jegyezni a közöttük zajló beszélgetést. - Csak még egyszer hallgasson meg! – mondta a kisebb a másiknak, aki elég paprikás hangulatban volt. Fel s alá járkált, szemei villámokat szórtak. Bár másmilyennek senki se nagyon látta. Mintha eleve így jött volna a világra.

- Elegem van a hipotézisekből! – süvöltötte aztán odafentről. – ELEGEM VAN az őrült képzelődéseiből, amiket semmivel sem tud bizonyítani!!

- Meggyőződésem, hogy ön nem veszi figyelembe a közelmúltban történteket és figyelmen kívül hagyja a bizonyítékokat is, amiket …

- Most meg miről beszél?!

- Talán nem olvasta el az aktát, amit…

- De. Többször is. De semmi értelme. Fantazmagória.

- Na de kérem, Uram! Léteznek a világegyetemben rajtunk kívül más civilizációk is! Ebben egészen biztos vagyok!

- Nagyszerű! És ezért különítsek el egy jókora összeget a maga kutatásaira?? Mert „biztos” benne?!

- Nem emiatt. A világunk miatt. Az idegenek miatt.

- NINCSENEK idegenek! De még ha lennének is, hangsúlyozom, még ha lennének is, akkor sem ők az elsők a sorban! Nekünk ezzel a bolygóval kell foglalkoznunk! Van éppen elég megoldásra váró problémánk, nem gondolja??

- Igen, de …

- Semmi de! Víz – és légszennyezés, a sárgolyó túlmelegszik… Elpusztítjuk magunkat, ha nem teszünk valamit sürgősen, erre jön maga az idegenekkel, meg hogy nézzünk körül az űrben, nem – e vert fészket valami értelmes lény két planétával arrébb … Nem érzi úgy, hogy ezzel nevetségessé teszi magát?!

           Nem érezte úgy. Mióta van szerencsém ismerni, azóta semmi mással nem foglalkozik, mint idegen lények felkutatásával. Most is, mint mindig, hasztalan folytatta szónoklását …

- Lehet, hogy nevetséges vagyok, de mit szól azokhoz a maradványokhoz, amiket az aktában leírt esetben találtunk? Idegen űrhajó maradványai voltak, Uram !

- Az akta mellé semmi sem volt csatolva. Tudna esetleg mutatni nekem egy darabka  „bizonyítékot„ ?Néma csend következett. Hosszú, néma csend. Aztán egy kissé bizonytalan válasz…

- El – tűnt …

- Nem értettem jól!

- Eltűnt. VALAKI eltüntette… Ugye fogalma sincs róla, hogy KI tehetett ilyesmit ??

- Ahogy mondja. Fogalmam sincs. Elnézést, de mennem kell …

            A szerepek hírtelen felcserélődtek. A nagyobbik alak higgadt volt, míg partnere egyre idegesebben hadonászott felé. Előbbi távozni készült, utóbbin pedig egyértelműen látszott, hogy képtelen lesz ezt megakadályozni.

- Nem, nem és NEM! Ezúttal nem ússza meg! Állandóan kitér, ha felhozom ezt a témát! Nem foglalkozik a jelentéseimmel, nem néz utána az eseteknek, amiket összegyűjtök! … MAGA IS benne van ebben, IGAZ ?!? …

- Ez egyszerűen nevetséges! Sajnálom, de dolgom van…

- Újabb eset?? Lezuhant egy űrhajó, és maga vagy maguk eltüntetik, IGAZ ?? Biztosan vizsgálgatják őket! Ki fogom deríteni, mit művelnek! Elhitetik velem, hogy nem hisznek ebben az egészben, miközben ki tudja hányat ejtettek már foglyul !!

- Magának teljesen elment az esze! Távozzon az irodámból!

- Kidob? De ez is csak engem igazol! Nem tetszik magának a ténykedésem! Fél, hogy kiderül az igazság!.. Nekem van igazam! NEKEM ! Léteznek az idegenek!

           A nagyobbik fickó rá se hederített a körülötte ugrándozó alakra. Szó nélkül szállt be a liftbe a folyosóról, és legnagyobb lelki nyugalommal csukta be a másik orra előtt az ajtót.  Amaz kénytelen volt a lépcsőt használni, és bár már senki sem volt a közelében, hevesen szitkozódott tovább. Még vagy két emelet távolságból is hallani véltem a hangját.

           Nekem a közjátékot látva iszonyatos röhöghetnékem támadt. Miközben magam is távoztam a  helyszínről, eszembe ötlött, hányszor is voltam már tanúja efféle vitáknak. Szinte már azt kívántam, jöjjön ide egy idegen, és húzza a fejükre a szemetesvödröt. Akkor esetleg vége lenne ennek a cirkusznak… Mindenesetre most is, mint mindig, igyekeztem minél gyorsabban elhagyni az épületet. Magányra és egy kis csendre vágytam.

            Hiába. Sosem bírtam sokáig megmaradni a háromfejű, nyolclábú, nyálkás honfitársaim között…

Ketten beszélgetnek a boltban (humoros párbeszéd)

-     Üdvözlöm! Miben segíthetek? 
-         Jó napot! Vásárolni szeretnék valamit. Sőt. Több valamit.
-         Szóval több mindent?
-         Igen. Néhányat. Párat.. Egyet, kettőt, hármat…
-         Na és mik lennének azok?
-         Azt sajnos elfelejtettem.
-         Elfelejtette?
-         Sajnos igen. De szerencsére felírtam egy cetlire azokat a dolgokat, amiket vennem kell.
-         Akkor talán olvassa fel a cetlit, jó?
-         Nem lehet. Elfelejtettem elhozni..
-         És most mit csináljunk?
-         Próbáljuk meg kitalálni, hogy mi lehetett a listán.
-         Nézze… Ez itt egy bolt…
-         Látom. Maga az eladó, én pedig a vevő. És vásárolni szeretnék.
-         De nem tudja mit kéne venni…
-         Nem.
-         Akkor talán ugorjon haza. Este hétig van még kerek négy órája, hogy visszatérjen. Én itt leszek!
-         Nem lehet. Nem tudok hazamenni.
-         Miért?
-         Elfelejtettem, hogy hol lakom. És elhagytam a kulcsaimat. És a lábam is eltörött…
-         Jézusom!… Ez mind igaz??
-         Nem. Csak az egyik.
-         Melyik?
-         Azt elfelejtettem…
-         Nos, a lába, a jelek szerint, nincs eltörve.
-         Nincsen?
-         Szerintem nincs. Nem úgy jött be, mint akinek törött a lába…
-         Hát hogyan jöttem?
-         Máshogyan.
-         Miképpen?
-         Normálisan. Mint bárki más.
-         Mint bárki más?
-         Igen.
-         Kivéve persze azokat, akiknek el van törve a lábuk…
-         Na jó, ezt hagyjuk!… Mi van a kulcsokkal?
-         Milyen kulcsokkal?
-         Amiket elhagyott. A lakása kulcsait…
-         Elhagytam a lakásom kulcsait??
-         Igen.
-         Ez nem igaz.
-         Pedig azt mondta.
-         Kicsoda??
-         Maga!
-         Één?? Az lehetetlen… Nincs is kulcsom a lakásomhoz.
-         Az meg hogy lehet?! Ki szokta beengedni?…
-         A szomszédom.
-         A szomszédja?!… De mi a fenének? Mire jó ez?
-         Semmire. De akkor is így csináljuk.
-         De MIÉRT?
-         Mit miért?
-         Miért hagyja, hogy a szomszédjának kulcsa legyen a maga lakásához??
-         Dehogy hagyom.
-         Akkor meg MIÉRT mondta az előbb?!…
-         Mit?
-         Azt, hogy a szomszédja engedi be!
-         Nincs is szomszédom.
-         Akkor meg MÉRT mondta az előbb, hogy van??…
-         Tényleg azt mondtam?
-         Igen, azt!
-         Ez biztos?
-         Igen! Biztos! Tehát, miért mondta?!
-         Micsodát?
-         Na, ide figyeljen… !!! Én itt nem érek rá a maga marhaságaira! Ez itt egy bolt. Én vagyok az eladó; jönnek a vevők, ki kell szolgálnom…
-         Most speciel, rajtam kívűl, egyetlen vevő sincs az üzletben…
-         Az lehet, viszont maga nem vevő, mert nem vesz semmit! Csak áll itt előttem és hetet – havat összehord…
-         Jó, akkor szeretnék végre vásárolni is.
-         Ezt örömmel hallom és elnézését kérem az iménti kirohanásomért…
-         Semmi gond.
-         Szóval mit adhatok?
-         Azt elfelejtettem. Hisz’ tudja!…
-         Az őrületbe kerget!… Na várjon… Próbáljuk meg kitalálni, hogy mi lehetett azon a listán, jó?
-         Jó, próbáljuk. De milyen listára gondol?
-         Hagyja abba ezt a hülyeséget és hallgasson ide!… Mindig ugyanazokat a dolgokat szokta megvásárolni?
-         Igen, azt hiszem.
-         Akkor a listán is nyílván azok szerepelhettek, nem igaz?
-         Gondolom.
-         Akkor mindössze annyi a dolgunk, hogy összeszedjük azon termékeket, amiket a leggyakrabban venni szokott…
-         Ez logikusnak látszik.
-         Szerintem is az!
-         Én azt mondtam, hogy annak látszik. Nem biztos, hogy az is.
-         Figyeljen RÁM, JÓ??… Mi az, amit a leggyakrabban vásárolni szokott?
-         Benzint.
-         B e n z i n t ??
-         Igen. A fűnyírómba.
-         Nézzen már körül, ember! Ez itt egy élelmiszerbolt. Látja?!
-         Látom.
-         Akkor ne emlegessen olyat, amit nálunk nem vehet meg!… Mint a benzint például…
-         Kinek kell itt benzin?
-         MAGÁNAK!.. A FŰNYÍRÓJÁBA!
-         Nincs is fű otthon.
-         Akkor meg minek a fűnyíró??
-         Nem tudom. Nem az enyém.
-         Hát KIÉ?
-         A szomszédé…
-         Azé, akinél a kulcsokat hagyja?…
-         Nem. Ez egy másik szomszéd.
-         Másik?
-         Igen. Neki van füve. Jó sok. Folyton nyírja.
-         Magának meg nincs füve…
-         Az van, csak fűnyíróm nincs!
-         Egy pillanat! Az előbb azt mondta, hogy a másik szomszéd… Tehát a fűnyíróson kívűl mégis csak ott van az a bizonyos egyik, akinél maga a lakása kulcsait hagyja, I G A Z ??
-         Most, hogy így mondja, tényleg…
-         Kezdem nagyon unni, hogy hülyét csinál belőlem!…
-         Ki? Én?
-         Hát nem is a szomszédja, hogy a fene enné meg…
-         Melyiküket?
-         Ne kezdje megint!! Ha van füve, ha nincs, ha van fűnyírója, ha nincs –a szomszédjairól már nem is beszélve -, most az a dolgunk, hogy az ön által vásárolni kívánt termékek listáját összeállítsuk. ÉRTI??
-         Persze. Világos.
-         Dehogy érti! Szerintem halvány lila gőze sincs arról, hogy miről beszélgettünk…
-         De igen. A fűnyírómról!
-         Szóval MÉGIS VAN fűnyírója…!
-         Van. Tud bele adni benzint?
-         NEM! Ez ITT EGY ÉLELMISZERBOLT! NEM benzinkút! Menjen oda benzinért…!
-         Jó, de mit kezdjek én avval?
-         Kenje a hajára…! NEM ÉRDEKEL!… Kezd kihozni a béketűrésből… Mondjon végre valamit, amit venni szokott az OLYAN JELLEGŰ ÜZLETEKBEN, mint amilyen ez is! … Tehát abc, közért… Na, gyerünk!
-         Hát… Mondjuk… kenyeret, tejet, parizert, krumplit, tojást… tésztát, marhakonzervet, csokoládét…
-         Nagyszerű! VÉGRE, hogy már itt tartunk… Na, most akkor ezek közül mit adhatok önnek?
-         Hát, nem is tudom…
-         Kenyeret, tejet, parizert??
-         Benzin nincs?
-         NA MOST MÁR TAKARODJON INNEN KIFELÉ!!! …
-         De kérem! Mégis milyen hang ez? Egy eladó nem beszélhet így a vevőjével.
-         Csakhogy maga NEM a vevőm, mert vásárlás helyett csupán az idegeimet teszi taccsra…!
-         Sajnálom. Nem kezdhetnénk elölről?
-         NA még CSAK AZ hiányozna…! Döntse végre el, hogy vásárol, avagy nem és kész…!
-         Vásároljak? Mit ajánl?
-         Ajánlok… kenyeret, tejet, parizert, krumplit, tojást, tésztát, marhakonzervet és egy kis csokoládét!!
-         Milyen csokija van?
-         BÁRMILYEN, amit csak szeret! Tejcsoki, étcsoki, töltött csoki, csokoládé bonbon…
-         És olyan tejcsoki, amiben sütőtökös – uborkás étcsokoládé drazsék vannak?
-         Ilyen csoki nincs is! …
-         De van.
-         De n i n c s!
-         De van.
-         De NINCS!
-         De van.
-         ILYEN CSOKI NINCSEN, ÉRTSE MÁR MEG! !
-         Ja, tényleg.  Csak tegnapelőtt álmodtam róla…
-         Na nekem ELEGEM van! …  Adom a többit, aztán felejtsük el egymást…!
-         Milyen többit?
-         A kenyeret, tésztát, tojást…
-         Nem. Ne adja.
-         Miért? Talán nem ezek voltak a listáján?
-         De lehet, hogy ezek voltak…
-         Akkor meg mi a fene van már megint?!!...
-         Elfelejtettem magammal hozni a pénztárcámat…

                                                                                                  --- :))) ----

Másnapos szemmel... (dalszöveg)

Bármerre nézek másnapos szemmel...
Fáradt az olaj..
Már azt se látom, az borz vagy ember?!..
A hepaj hajnaltól hajnalig tart...
Lehánytam a közfalat...
A járókelők jót mulattak...

Kicsit megbarnult a lábos..
A kávé forrón kell..
Ez az ellenszer..
Munkáscuccba bújva..
sietni kell, még beérhetek
és te
józanul ébredsz..
A fejed
nem robban szét...
Ellopkodná tőlem a szomszéd,
ha egy raklap sört vennék....

Nyitva volt még a törzshelyem..
Be is téptem rendesen..
Így járok évek óta már..
A tiszta fej hazugság!..
Muterék csak kitalálták...


Kicsit megbarnult a lábos..
A kávé forrón kell..
Ez az ellenszer..
Munkáscuccba bújva..
sietni kell, még beérhetek
és te
józanul ébredsz..
A fejed
nem robban szét...
Ellopkodná tőlem a szomszéd,
ha egy raklap sört vennék....

Remetéből átszabott lány.. (dalszöveg)

Átszabott lány,
csak igy hívtak..
A klinikán
sok zsírt leszívtak
és a szám is feljebb van ma már...
Átszabott lány,
a hajam tépem..
Nem hasonlít rám
a fényképem,
a saját anyám sem ismerne meg talán...

Kis mellekkel utáltam magam,
most meg már külön szobája van...

Nem tudom,hol a szemem,
egy hete azt keresem..
Ha az arcom elszakad, varratnom kell egy másikat..
Nem tudom, hol a szemem,
a sebészt beperelem..
a szilikon meg oly kemény, átszakíccsa ja kombiném...

Állj le, kislány! (dalszöveg)

Azt kérdezte tőlem egy kislány, hogy
milyen szerető vagyok s hogy
áll-e a zászló, ha a Jáksó László
simogat egy barackmagot?...
Fognám-e pénzzért egy percig a mellét
vagy a tangát, amit lopott..?
Hátbavertem volna talán, de
a lány addigra már elhallgatott..

Azt is kérdezte tőlem a kislány, hogy
..Milyen a méretem?... Van-e
ujjnyi a hossza, ha kell, ő elhozza
a nagyítóját szívesen..
Kaptam-e vibrit a szülinapomra?..
Mert ő hármat is kapott..!
Hátbavertem volna talán, de a lány
addigra már elhallgatott...

Na most már állj le kislány!
A mondókád fáraszt!
Hagyj nyugtot nekem...!!
Fogd be,kislány,
mert repül a kristály..!!
Miért? MIÉRT??
Mért kinzol,édesem???...

Még azt is kérdezte tőlem a kislány, hogy
...Mennyit keresek én?...
S ha majd lesz egy nagy villám,
meg egy millió millám, hívjam fel..
"..DE MÉG AZ IDÉN!"...
Hátbevertem volna,de ő már
nem reám figyelt..
várta őt egy srác,akit a lány
-ki tudja miért,de- érdekelt...

Na most már állj le kislány!
A mondókád fáraszt!
Hagyj nyugtot nekem...!!
Fogd be,kislány,
mert repül a kristály..!!
Miért? MIÉRT??
Mért kinzol,édesem???...

Születésnapomra (vers)

Harmincnégy éves lettem én,
Kölcsön vett,átírt,rút költemény
Mit ol-
vasol.

Egy versike,amivel meglepem
e bolti,raktári szegleten
Saját
magam.

Harmincnégy év egy pillanat,
tovatűnik és nem marad
Csak pár
"De kár.."

Harminc s négy évem elszelelt,
Kérdeztem.Felelt? Csak terelt
Ide
oda

Nem lett belőlem kő-legény,
Rá sosem érő vőlegény,
Ki vés..
Na és?..

Kerestem volna tán sokat,
Kergettem volna álmokat,
Sután,
bután.

Lett énbelőlem az, ami
Gondold csak azt,hogy ez valami
Pakol-
gatás.

Nem vagyok én se rossz,se jó
Csak nagy vizen,viharban, kis hajó..
Evezz!
Evezz!

Jövőmnek záloga lányka csak
Felvidít,amikor rámkacag.
Az ám,
babám!

S kuncoghat rajtam bárki tán,
én írom az életem Ágikám,
s leraj-
zolom!

..és nem fogok ezután senkinek
Kőre kenyeret(csak követ!)
Hají-
tani!

Kriszti néni (vers)

Volt egy csinos tanárnéni,
Minden kamasz álma,
Nem volt néki melltartója,
Karcsú volt a lába..
Huszonkettőnek se látszott
A harmincas Kriszti,
Ha valaki megfogdosta
Nem jött rá a hiszti..
Hogyha kérted, óra után
Megvárt néhány szóra,
Számíthattál tőle bizony
Mindenféle jóra..
Nevelési célzattal
Megdorgált,ha kellett,
Nem mehettél el hűvösen
A két melle mellett..
Azazhogy te Elmehettél,
Ő meg sunyin nézte,
Simogassad ahol éred,
Ezt ő kérve kérte..
Jó pontokat azért adott,
Ha jó tételt húztál,
Na de Ő VOLT Minden tétel,
S nyögte:"Húzzál,húzzál!!.."
Míly öröm volt az a tanév,
Foglalt golyók,Einstand!.
Ameddig ő tanította,
Imádtuk a nyelvtant...

Egy probléma volt csupán,
Ha felhevült a drága,
Nem volt észben,hogy valaki
Sapkát húzzon Rája..
Így történt,hogy a dokinál
Ültek sorba srácok és
Sajgó rúddal bánta már mind,
Hogy papás-mamást játszott...

Egyszer.. (vers)

Hullámvasút az élet.. Fenn és lenn jár szüntelen..
Egyik helyen sem állhat hosszabb időre meg.. Nem,azt nem lehet!
.. Ha fent vagy, egyszer lent leszel, s ha lent, hát majd felkerülsz talán..
Csak várd ki az időt, légy türelmes barátom s rádmosolyoghat az ég
egy hűvös délután..

Bánat és öröm (vers)

Nincs öröm. s ha van,mi az?..Csak múló pillanat, semmi más..
Előbukkan, ott van, délibábként remeg, aztán egy szemvillanás
És úgy tűnik el, mintha ott se lett volna.. Megszűnik..
... De hisz éppen ez a dolga..

Nem maradhat sokáig,mert siet. Dolga van, igyekszik, várják valahol.
Nyoma vész, köddé válik, de visszatér egy nap és újból belédkarol..
Ezt a véget nem érő táncot járja már ősidőktől fogva ő,a
Bánat jó barátja...

Bánat és öröm. Ivócimborák. Hol egyik, hol másik fűti át szived..
Cserélődnek benned, pajjkosan ide-oda ugrálnak s te elhiszed
Az örömnek, hogy örökké tart s a bánatnak is ugyanezt..
Ó, te elhiszed?..

Ne higgy nekik, nem igaz szavuk. Egyiké sem az, bármit mondanak.
Ne ringasd hát magad téves, elképzelt világukba, mert elrontanak..
Két hazug barát ravasz cselt kohol.. Rázz kezet velük.. S ott végzed te is
sírva valahol...

Bolond fejjel... (vers)

Iskola,folyosó,padok a teremben
Nekem is rémlenek emlékezetemben.
Egy hely,ahová nem szivesen jártam,
... ahová sok-sok szép emléket bezártam..

Borzasztó volt kelni s menni minden reggel,
Küszködni a vastag,dögletes könyvekkel..
Iszonyat volt ülni,felelésre várni,
S mily jó volt a tanárt pokolba kívánni...

Írtóztam a könyvek friss-büdös szagától,
a bennük rejlő adattenger (jesszus!) garmadától..
Rettegtem,hogy mi lesz,hogy nem fogom majd tudni,
Hogy szégyenkezve állok és meg fogok tán bukni..

Bevallom,belátom,a rosszabb útra tértem,
Dolgozat s a pad alatt cetliket cseréltem..
Apró papírosok mákszemnyi pontokkal,
Feleslegesnek vélt, hegynyi adatokkal..

Nem figyeltem,nem érdekelt semmi akkor engem,
Néhanap..(ilyen is volt!)..suli mellé mentem..
Ritka volt ez,észre sem vették a tanárok..
Visszanézek s rossz emléket egyet sem találok..

Hiába próbálok kutatni a múltban,
Az egyetlen,mi rossz,hogy felelőtlen voltam..
Nem vettem komolyan,nem törődtem vele,
Ettől ma is kiráz a bűnbánás zord szele..

Furán hat ha mondom,de a múltba vágyom..
Vissza újra és átmenni a sok furcsaságon..
Igaz, sok mindent másképpen csinálnák,
Tanulni vágyásom biztosan csodálnák..

Furán hathat néked ez a pár sor kedves,
Dicsőitem, mig te e pokolban szenvedsz..
Nem hiszed most, tudom, tán gondolsz bolondnak..
Akinek fejében tündérek porolnak..

Kicsi kis tüdérek port törölnek benne,
emlékek fénylenek..(zavarodott elme)...
Lehet, hogy így van, tán bolond is vagyok,
Mert azt mondom néked: az az idő RAGYOG..

Bolond fejjel mondom,haszáld ki a percet,
Jegyezd meg a padot, az ablakot, a termet,
A folyosót, a követ, a zsivajt, az arcokat,
a padokba vésett gyönyörű karcokat...

Jegyezd meg! Vésd mélyen az emlékezetedbe,
Milyen az iskolád, s mily nap süt felette..
Szinek,formák,képek,részletek zenéje,
belőlük lesz multad mosolygós meséje...

..iskola,folyosó,padok a teremben,
nekem még rémlenek emlékezetemben..
Egy hely, ahová én nem szivesen jártam,
S mégis,milyen csoda: a szivembe zártam

HÁZI (mozi) BULI (dalszöveg)

Ránckrémes kezed az arcodra teszed,
Zombi ugrik át a falon..
Más is volt vele,egy hátbaszúrt teve..
... Végignézni ezt már nem tudom..

..Nézd, pereg már a film..szokd meg hát a művért, szivem..
Kés, pisztoly, esetleg cián, egy gyilkos kardigán vagy bomba van
A nagypapán...
Nézd, a hősnő milyen szép,de kutyák tépik szét..
Jajj, de kár..
Pedig már azt hittem nem lesz erőszak és szex..
de erről már csak álmodom..

Másik csatorna,nyálas angolna megeszi a szegény,öreg halászt..
Megint átlököm.. Itt kit szúrnak tökön??
Megvárni ezt nekem nincs már kedvem...

..Nézd, pereg már a film..szokd meg hát a művért, szivem..
Kés, pisztoly, esetleg cián, egy gyilkos kardigán vagy bomba van
A nagypapán...
Nézd, a hősnő milyen szép,de kutyák tépik szét..
Jajj, de kár..
Pedig már azt hittem nem lesz erőszak és szex..
de erről már csak álmodom..

Lassan menni kell,fáradt már a fej.. Izzó szemű szörnyek jönnek éppen..
Gyilkos szellemek, meg farkasemberek
Puffadt arcú fickók a sötétben..

.. Nézd, alszik már anyád
és nincsen gyilkos rák az ágy alatt..
A házban nincs aljas mutáns,vámpir, óriás
És a jeti is már messze jár..
Ó, aludj kisfiam, sárkányföld messze van.. SŐT! Nincsen is!
Az egész csak rémköltemény,
Más irta, nem én.. SZENNYzációs agyszülemény...

Betti, a csúnya lány (dalszöveg)

Mikor ilyen fejjel jó pár éve megszülettem én..
Titkon reménykedtek lesz majd csúfabb a föld kerekén..
És mindíg jött egy bácsi,rámnézett,aztán repült a nyál..
... Utólag már gumit húzni kár...

Később kencék garmadával magam szépitettem én
Fénylő ajakrúzzsal,bébidollban feszitettem én..
néha jött valaki,meghúzott,aztán repült a nyál..
Utólag már gumit húzni kár..

..annyi biztos,hogyha egyszer plasztikműtétre negyek
bomba arcot,popsit szabnak rám majd a szakemberek..
gróf és márki dől majd rám s nem repül többé az a nyál..
mert utólag már gumit húzni kár...

Kicsi Lackó (dalszöveg)

Egy napon, mikor Kicsi Lackónak munkakedve nem akadt,
Arra gondolt,hogy a nőjénél néhány napra ott marad..
Elment tehát Arankához,ahol ki tudja mit csinált,
... Hisz' Arankánál stekszet,szexet egyaránt talált...

Hogy elmehessen egy jó,frankó kibúvó kellett neki,
Arra gondolt, bármit is mond, a főnök úgyis elhiszi..
Be is vették volna talán, hogy fáj néki mindene,
De ő a tirpák, zöld agyával túl sok mesét vitt bele..

..s minél több szó repkedett,
Annál több volt benn a blöff..
Minél több volt benn a blöff,
Annál több szó repkedett..
Száll a szó és lódít,
A baromság bódít,
Száll a szó és lódít,
A baromság bódít...

Ismertebb, helyi körökben az az általános nézet,
Hogy Kicsike minden másnál jobban szereti a pénzet..
És ez nem csak afféle szerény vélemény,
Csak meló ne jöjjön, de legyen mindíg egy vastag fejőstehén...

Kicsike nem a barátom és csak ritkán beszélgetünk,
Megcsalt nőkről szól a száj s hogy csak a mának élhetünk
És mutattam pár verset is ,de azt mostmár végképp unom,
Hogy megértetni vele-jaj!- csak betűnként tudom...

S közben elindult és remélte nem lesz a ház körül semmi munka,ó!
Unga-bunga,dvd és mellé egy kis ennivaló..
s hogy elérje célját, főldig hajolt s oly kedvesen nézett,
És a helyzetre való tekintettel szövegelni kezdett...

..s minél több szó repkedett,
Annál több volt benn a blöff..
Minél több volt benn a blöff,
Annál több szó repkedett..
Száll a szó és lódít,
A baromság bódít,
Száll a szó és lódít,
A baromság bódít...

A klotyó túl messze van... (dalszöveg)

Ez a kaja csudajó,
ez ám a belevaló..
a csajom főzte, én meg elhittem...
... De már visszafele jön,
érzem a köldökömön,
Bébi hallgass,veszekedni nem érek rá...

Bébi állj,é-é, ne dumálj,é-é,félre állj,é-é..
és ötsd ki az egészet..!
Na várj,é-é,ne sírj mán,é-é, figyelj rám,é-é..
Húzz a kútról vizet!...

..a klotyó túl messze van,addig elhányom magam,
csúnya lesz ez a zöld szövet...
A klotyó túl messze van, szájizem gusztustalan..
én áthányom veled az egész élszakát....

Szép volt még az esküvőn,
na meg a keresztelőn..
A mama főzött, tiz ujjam megnyaltam...
Elment, csak te maradtál,
főzni semmit sem tudtál..
Rántott gombát tésztából kaptam...

Bébi állj,é-é, ne dumálj,é-é,félre állj,é-é..
és ötsd ki az egészet..!
Na várj,é-é,ne sírj mán,é-é, figyelj rám,é-é..
Húzz a kútról vizet!...

..a klotyó túl messze van,addig elhányom magam,
csúnya lesz ez a zöld szövet...
A klotyó túl messze van, szájizem gusztustalan..
én áthányom veled az egész éjszakát....

A füledben cseng... (vers)

 A füledben cseng egy hang a rádióból
de nem sztingtől és nem a Dáridóból..
Nem Fluor Tomi most legújabb száma,
nem a sákírá..(hogy tapadna a számra)..
nem a csárli féle jég a viszkiben zeng,
... nem is távol-kelet,nem afféle csing-cseng,
ráadásul nem is magyart kornyikálnak,
valami angol óóóóó-t ordibálnak..
ettől megy már falnak,az is aki nem vak
ettől repedezik be az összes ablak..
ettől barnul be a felvágott a pulton,
ettől robban le a bolt előtt a furgon..
ez az oka annak,hogy lejár a tejfel,
esik a cukorszint, hiába mondom: kelj fel!..
etttől fogy ki hamar mérlegben a papir,
emiatt mászik a zsepiken egy tapir...

..emiatt van minden tök már tele,
CÉGES rádió? A szemétbe vele!!!..

Elmúlt... (vers)

Könnyes a szemed és tombol a vágy,
üres melletted a jó puha ágy..
Elhagytak,csalódtál,eszedbe jutok,
... de akkorra én már más után futok..

Könnyes a szemed és a szíved megszakad,
eszedbe jutok,de tudod:nem szabad..
Eldobtál engem egyszer,akkor,ott,
s elmúlt a nap,hogy megváltozhatok..

Csalódott szíved sokadszor,Szivem..
Szívemnek hívlak,bár nem fűt semmi sem..
Volt rá perc,idő..órák,hónapok,
elmúlt..Más vagy és én is más vagyok..

Volt rá perc,idő..volt rá mód,esély,
nem hibáztatlak semmiért,ne félj!..
Kezemet szorítva könnyek közt mesélsz,
szívemig hatolva szebb jövőt remélsz..

Gondolsz rám..? (vers)

Gondolsz rám,ha én már nem leszek?..
Gondolsz rám,ha egyszer elmegyek?..
Gondolsz rám? Megismersz majd,
... ha fényképről bámul rád egy arc?...

Gondolsz rám,ha arc leszek csupán
sziv és élet nélkül,mely néz reád bután?..
Felébred e még tebenned a múlt,
vagy téged is a feledés zord homálya sújt?..

Gondolsz rám? Szivedben ott leszek?..
Él benned tovább,mi velem elveszett?..
Ragaszkodsz ahhoz,mi köztünk létezett,
vagy átlépsz fölötte?..Tudni nem lehet..

Gondolsz rám? Tetőled kérdem én..
Nem felelsz,csak mosolyogsz könnyedén..
Mosolyod mögött a válasz hol vagyon?..
Te nem felelsz,mosolyogsz..
Én nem kérdem,hagyom..

Ha elmegyek... (vers)

Ha elmegyek,ne sirj,mert ott leszek veled..
A napsugárban,melytől könnyezik szemed..
A lágyan körüllengő szélben én ölellek át..
... Egy arcban a tömegben,mely mosolyog reád..

Ha elmegyek,ne sirj,mert ott leszek veled..
Egy kismadárban,mely dalol..Csak neked..
Egy múló őszi falevélben,mely a fejedre hull..
Sálad jó melegében,mely hozzád simul..

Ha elmegyek,ne sirj,mert ott leszek veled..
Bimbódzó rózsában,mely felsérti kezed..
Sok-sok puha esőcseppben,mely áldást hoz feléd..
Könnyes két szép szemedben,mely égszintiszta kék..

Ha elmegyek,ne sirj,mert ott leszek veled..
Ott leszek,ha kezedet kezedbe teszed..
Ott leszek a pillanatban,ha boldog a szived,
Ott leszek..Ne sirj,mert ott leszek neked..

Szia..Viszlát!.. (dalszöveg)

Szia!..Emlékszel még talán..
Szia!..A szív egy nagy talány..
Szia!..Kanapén egy éj..
... Szia!..Másfél évnyi szenvedély..

Szia!..Felemás volt a kép..
Szia!..Darabokra törték..
Szia!..Ő megint mást szeret..
szia!..Űz egy álomherceget......

Viszlát!..Átölelt karom..
Viszlát!..A szívem fájt nagyon..
Viszlát!..A fotel másra vár..
Viszlát!..Olyan messze vagyunk már..

Viszlát!..A kávé is kihült..
Viszlát!..A képbe más került..
Viszlát!..A telefon se szól..
Viszlát!..Annyira mincs ez igy jól.....

Szia!..durván lett vége rég..
Szia!..próbáltam menni még..
Szia!..Az apja várt reám..
Szia!..és sosem volt otthon a lány..

Szia!..Leültem,beszéltünk..
Szia!..eszméket cseréltünk..
Szia!..Közben a tévé szólt..
Szia!..ez megint egy gólpassz volt......

Szia!..Furcsa volt már a ház..
Szia!..Elmúlt régi láz..
Szia!..Új élet,új remény..
Szia!..Fényképet is küldtem én..

Szia!..Ennyit szólt csak bele..
Szia!..Hirtelen tette le..
Szia!..Vége,tán örökre..
Szia!..A szívem hagytam örökbe.......

Viszlát!..Átölelt karom..
Viszlát!..A szívem fájt nagyon..
Viszlát!..A fotel másra vár..
Viszlát!..Olyan messze vagyunk már..

Viszlát!..A kávé is kihült..
Viszlát!..A képbe más került..
Viszlát!..A telefon se szól..
Viszlát!..Annyira mincs ez igy jól.....

Leltár (vers)

Leltárnak volt napja ma,számoltuk mi mennyi..
Kellett raktár zugába s polcok közé menni..
Gúvadtunk a cuccoson, vonalkódot lestük..
... A sor vége merre van?.. folyton azt kerestük..
Kettő,hét vagy negyvenegy?Harminc-é vagy hetven?
Kiborult,hát felszedem(a rosseb bele essen..)
Volt ott női dezodor,pudingpor meg chips is..
(ha majd otthon pihensz este talán jól becsípsz is..)
Voltak dzsemek,öblítők,sör meg kokakóla..
(nutellakrém a pofámba milyen jó lett volna..)
Mosópor meg mosógél,rovarírtók,lisztek..
(mégegy sor és innen egyből sárgaházba visznek..)
Megybefőtt és domesztoszok,szappan,zokni,kávé..
(az a cucc ott jól legalul a jó anyukádé..)
Rekesz,láda,üveg szeszes,üveg boros,szörpös
(menny má' arrébb,vagy legalább oldalba ne bökdöss..)
Néztük,lestük,szemünk égett..Látjuk azt a kettest?
Vagy csak ferde hetes az? Kérdezz meg egy hentest!..
Járj utána mért nem viszi a kütyü a tatylit,
Tudd meg mi jön legközelebb.. Csokik é,avagy mik?
Mondják már meg,meddig tart ez.. Egy óra még? Kettő?..
Az a tea csipkebogyó vagy feketeerdő?..
Ez a chips itt,az a por ott,meg a fejem búbja..
Tudom jól,hogy az egészet már mindnyájunk unja..
Diktálás jön innen-onnan,röpködnek a számok,
Képzeletben már az álmok szent mezején járok..
Nem a polcot látom,nem a csirkemájat..
Szemem hunyva már egy tóban áztatgatok lábat..
Nem a boltban vagyok,hanem a tengeren..
napszemcsim a jahton hanyagul felveszem.......

...aztán mégis rá kell jönnöm,hogy is vagyok éppen..
Kész vagyunk? Téényleg? Na akko' császtok,LÉPTEM! :)))

Eső (vers)

Esik az eső.
Imádom.
Múltam az ablakon
Kivágom.
A jövő pedig nem
Érdekel.
Vágyom rád, de nem
Érlek el.

Esik az eső.
Hallgatom.
Utat tör magának
Agybajom.
Megtorpan átlátszó
Életem.
Mit sem ért Nélküled
Énnekem.

Esik az eső.
Nem ázok.
Szárnyszegett angyallal
Teázok.
Ronda, de kacsintgat
Énreám.
Nyugtató mosolyú
Vénleány.

IGEN! (vers)

Nem tudom, mit jelent a “szerelem“.
Ha azt, hogy szomorú leszek, ha te is szomorú vagy…
Ha azt, hogy fáj minden nélküled eltöltött pillanat…
Ha azt, hogy szemem rád gondolva ragyog…
Akkor bátran mondhatom:
IGEN! SZERELMES VAGYOK!

Iskolatáska (dalszöveg)

Egyik hétfő délelőtt
- úgy emlékszem, hét előtt -
Beindult a gép,
A kakas is zenélt…
Elcseszett egy délelőtt!
Kedvem színe durva zöld..
Balra van az iskola.
Segíts rajtam, kis Yoda!

De nehéz az iskolatáska!
Anyám pakolta úgy tele…
Nem is vinném az iskolába!
Lökném a kukába bele..

Arra jött egy kisleány..
Már nem volt olyan kis leány!
Az eszem megáll s valamim feláll,
Festve mind a két szeme!..
Ó, hogy zúgtam én bele!
Íly’ gáz ébredés után
Szebb lesz tán a délután…

De nehéz az iskolatáska!
Anyám pakolta így tele..
Rabul ejtett két karcsú lába..
Lépkedtem nyomába bele…

Jött egy kínos pillanat,
Megálltunk egy híd alatt..
Bámulom, erre ő
Gázsprét húz elő…
Fújkod vele bőszen fent!
Térddel meg golyóra ment!..
Ó, míly’ rettenet! - egy nő -
Csépel engemet!..

Könnyebb már az
Iskolatáska!..
A golyóm a pincébe szállt…
Szatírnak nézett, ó, a drága..
Kómásan támolygok tovább…