Jozef naplója


04:50 - Megszólal a telefonom ébresztő funkciója.Matatok a sötétben és megnyomom rajta az első gombot, ami az ujjaim közé akad...

05:00 - Megint megszólal. Ezek szerint sikerült megtalálnom rajta azt a gombot, ami elhalasztja az ébresztést tíz perccel.. De még nincs erőm felkelni. Legyen még tíz perc.. Na.. Hol is az a gomb?...

05:25 - Na, ez nem az a gomb volt!.. Még jó, hogy felébredtem magamtól most és nem mondjuk hétkor.. Háromnegyedkor legkésőbb el kell indulnom, úgyhogy ideje lenne felkelni..

05:30 - Ki kéne mászni az ágyból, mert semmire sem lesz időm.. -mondom ezt, miközben lassan visszacsukódik a szemem..

05:32 - Szemmel láthatóan idegbeteg mozdulatok kíséretében pattanok ki a paplan alól és vetem be magam a fűrdőszobába..

05:37 - Kitöltöm magamnak a kávét, miközben a zoknimat keresve magamra húzok egy, a sötétben találomra választott pólót..

05:38 - A fürdőből kiszűrődő lámpa fényénél látom, hogy a pólón kis, türkizkék alapon, rózsaszín pillangók díszelegnek.. Ez a póló nagy valószínűséggel nem az enyém...

05:39 - A hideg kávéban nem sikerült teljes mértékben elkeverni a cukrot, a kenyér, amit szeltem magamnak a padlóra esik és még mindíg nincs rajtam zokni. Viszont találtam egy másik pólót, ami az enyém..

05:42 - A kávét kortyolgatom, füstölt sajtot rágcsálok felvágottal és lassan összekészítem a cuccaimat.. Kisebb fajta pánikroham tör rám, mert nem találom a kulcscsomómat..

05:44 - Még mindíg nincs meg.. Kapkodva végigkutatom az összes olyan létező helyet, ahová tenni szoktam... De nincsen sehol!!!....

05:45 - Megvaaaan!.. ( Végig a bejárati ajtó zárjában pihent.. )

05:46 - Benézek a békésen alvókra, egy mosollyal búcsút intek nekik, aztán a lehető leghalkabban távozom a lakásból..

05:47 - Rápattanok a bicajra és uzsgyi..

05:58 - A "művészbejárónál" állok és nyomom a csengő gombját..

05:59 - Beengednek. Betolom a bicajt a raktárba, azután irány az öltöző, sűrű 'Jó reggelt!'-szórás kiséretében..

06:02 - Átlényegültem. Bízom benne, hogy nem látszik rajtam túlságosan a nyúzottságom..

06:03 - Az első szembejövő kollegina rákérdez nyúzottságomra.. Tehát látszik rajtam..

06:04 - Aláírom a jelenléti ívet, majd körbejárom a boltot, hogy köszönjek a többieknek és felmérjem a terepet feltöltendő polcrészek tekintetében...

06:10 - Sör, bor, üdítő, víz.. Mindenhol lenne mit csinálni és még ott vannak a hűtők is.. Na és össze kéne rámolni a raktárban.. Meg össze kéne söpörni a bolt előtt.. Meg össze kéne írni a visszaküldendő ládákat is...Klassz... Hol is kezdjem?...

06:20 - Összeraktam a raktárban a göngyöleget, ( az üres husos- és tejesládákat és zöldséges rekeszeket ) , megszámolom és felírom egy cetlire, amit aztán az irodában hagyok az asztalon...

06:23 - Kimegyek a boltba a lecsupaszított sörös hűtőhöz, amit a közvetlen előtte lévő stócból kívánok feltölteni..

06:30 - Az egyik melós megjegyzi, hogy nem elég hidegek a hűtött sörök. Nem fűzök hozzá semmit, úgy teszek, mintha nem is hallottam volna meg, amit mond..

06:31 - Matat-matat a hűtőben és kiszenvedi azokat a dobozokat, amiket elég hidegnek talál..

06:34 - A melós ott ácsorog sörrel a kezében és a külön kihelyezett sörhegyet bámulja. Meglát egy olyat, ami kereket egy forinttal kerül kevesebbe annál, mint ami a kezében van.

06:36 - Némi hezitálás után, azokat a dobozokat, amiket fogott, leteszi a stóc tetejére és inkább a másikból vesz magához párat..

06:37 - Amiket ő lerakott, én visszateszem a hűtőbe.

06:39 - Visszatér a melós, leteszi azokat, amiket elvitt és azokat kezdi el keresni, amet ott hagyott.. Szólok neki, hogy hol találja meg őket..

06:41 - Felháborodva turkálja ki őket, aztán eltűnik..

06:44 - A polcról és a hűtőből hiányzó söröket a stócból töltöm föl, a stócot meg a raktárból. Közben sűrűn hátrapillantgatok, nem tűnik-e fel ismét a melós, de semmi..

07:10 - Már majdnem befejeztem a hadműveletet, amikor az egyik kolléga dobozos sörökkel a kezében bukkan fel. Visszahozta a pénztártól. Kiderül, hogy melós végül nem vitte magával, mert nem volt nála elég pénz...

07:26 - Feltöltöm a polcon az ásványvizeket, amihez a zsugoros kihelyezésből veszem el azt, ami éppen kell..

07:37 - Az egyiknél vacilálok, hogy kibontsam-e az utolsó fóliát vagy sem. Végül kibontom és kitöltöm a polcba..

07:39 - Felbukkan egy pali és azt mondja, hogy kellene neki egy zsugorral abból a vízből, amit épp az előbb bontottam ki.. Kényszeredett mosollyal ajánlok neki egy másik fajta vizet, ami akciós és ugyanolyan árban van, de az juszt se kell neki..

07:55 - Az üdítősor előtt szemlélődöm, hogy mit, hol, merre és hogyan...

08:05 - Mielőtt bemennék, elhaladok még a zsugoros vizek előtt. Valaki jön szembe és nézi a vizeket a polcon és a zsugorokat is, majd feltépi az egyik fóliát és kivesz a hatos csomagból egyet.. Mondanom se kell, hogy a polcon is van belőle egy rahedli...

08:17 - A raktárban összeszedem az üdítőket, kocsira teszem és kitolom az üzletbe..

08:18 - Csak kitolnám, mert csengetnek.. Kinyitom az ajtót. tejterméket hoztak. Adok neki egy kocsit, amin behozhatja..

08:19 - Csak adnék neki kocsit, mert egyetlen szabad kocsi sincs; mindegyikre van valami cucc pakolva.. Jobb híján lepakolom azt, amire az előbb felpakoltam..

08:20 - Kitolom neki.. Jön szembe vigyorogva, hogy nem kell, mert azt a pár tálcát kézben is be tudja hozni...

08:23 - Szólok odafönt, hogy mi jött. Jön az egyik helyettes, majd tételesen átvesszük az árut a számla szerint..

08:29 - A fickó távozik, én lemintázom a termékeket ( minden fajtából egyet beleteszek egy kosárba ) , aztán a hűtőben elrámolom az árut.

08:34 - Elrámolnám az árut a hűtőben, mert szólnak, hogy csipog az üvegvisszaváltó gép.. Kimegyek. Pasas ácsorog előtte, két megrakott szatyorral és meglehetősen kellemetlen szagok terjengenek körülötte.. Azt ismételgeti, hogy .."Megtelt a géép!"...

08:36 - A gép persze nem telt meg, csak szokás szerint eldőltek az üvegek a tálcán és az leblokkolta a rendszert.. Felállitgatom őket és visszazárom a masinát..

08:38 - A gép megint hibát jelez, a pali bűzlik és ugyanazt a mondatot ismételgeti.. Én ismét kinyitom a gép ajtaját és igyekszem rájönni a hiba okára.. Nem igazán sikerül..

08:42 - Már vagy negyvenedszer hallgatom végig azt, hogy "Meeegtelt a géép!", és idegesen próbálom megfejteni, mi lehet a baj...

08:50 - Megtaláltam!.. Az egyik üveg beszorult a karok közé, amik a lepottyanó palackokat a tálcára helyezik.. Kiszedem, vigyázva,mert a karok eltörték az üveg nyakát..

08:52 - Nem voltam elég ügyes, mert az üveg letört széle elvágja a kezemet..

08:56 - Enyhén vérző kézzel csukom vissza az ajtót, amit a pasas türelmetlenül vár már.. Beteszi az üvegeit; egyiket a másik után.. Én mondom neki,hogy lassabban és hogy várja meg, mig az egyik leesik,de rám se bagózik...

---folyt köv ------

SZERENCSE

Egyszer lenne csak
ötösöm a lottón..
Volna minden este
bárányos rizottóm..
Járnék én taxival
ki a sarki boltba..
Vagy egy éjszép K.I.T.T-tel
Májkelnájtos módra..
Hordanék Pumát,
Adidaszt meg Nájkit,
Elvinnék a Holdra
magammal én bárkit..
Ülnék hintaszékben,
hevernék a bícsen..
Gondolom (gondolnám)
hogy semmi gondom sincsen..
Laknék egy villában...
...(vagy csak egy szép házban..
Rosseb lenne vagyont féltve
folyton folyvást frászban...)
Kőfallal körbezárt
cellában csücsülve..
Méregdrága lőrét
fanyalgón szürcsölve
jönnék rá, hogy...minek??
Mire ez a cécó?..
Gorillák és sötét üveg
mögé bújni mért jó?..
..Vigyázzák!..Mert féltik..
Mint Dagobert bácsi..
No de nekem  nem kell
ilyen áron..  Ácsi!!
Jobb egy kis ház
kis kocsival,
kicsi kerttel benne..
S nem kell bolond,
kolonc szomszéd,
ki csak kerttel benne...!
Nyugodt,boldog élet
kicsivel több pénzből..
hogy tartson néhány
nappal tovább
a sajtból,tejből,mézből...

..Egyszer tán, így,
sosem játszva,ha
nyernék a lottón..
Gazdag lennék
kevésből is...
Szívvel!..
Ez a mottóm..

2012.06.22

Drágaságom

Bozontos volt mindíg..
Fésülködni..? Minek..?
Szemeibe lógott, de
tetszett mindenkinek..
Nézésében hűség,
tetteiben vágy volt,
Gondolt rám, bár a fészbúkon
soha be nem lájkolt..
Nem főzött rám,nem mosott,
nem hozott be kekszet..
Nem tett le az asztalomra,
csak vitte a stekszet..
Érzékeny és kedves volt
s nem csalt meg a drága.
Néhanap,ha kedve hozta
mellémbújt az ágyba...

...de felvirradt a napja,ó, és
eladtam az almot,
s pulik árán édességet
vettem vagy egy halmot!

Györgyi

Hullámzó kedéllyel túrtam a hajadba,
Én Terád gondoltam, Te meg csak magadra..
Én neked vittem gyűrűt, bárgyú plüss nyuszikát,
Te közben rég mástól vártad a puszikát.

Mosollyal arcomon siettem szombaton,
Örültem, hogy a két kezedet foghatom..
Angyalnak hittelek s röpködtél valóban,
S nem vettem észre: mi köztünk van..halóban.

Én Veled képzeltem Örökkét hiába,
Nem tudtam lelkednek sóhaját ki várja..
Unalom, üresség lökte másnak kincsem,
Koldussá tett engem; hittem: semmim sincsen..

Idővel rájöttem hol rontottam mit el,
Örülök is, hogy a hátán másvalaki cipel..
Az élet hosszú s rövid; kinek mi a sorsa,
Csak vigyázz, hogy a vágyad szíved ki ne oltsa..

Az ágyban (humoros párbeszéd)

- Jó reggelt, Drágám!
- Ó… Te ágyba hoztad nekem a reggelit? Annyira aranyos vagy!
- Jó étvágyat!
- Köszönöm! Na és milyen finomságokat hoztál nekem?
- Mindenfélét.
- De mégis mi mindent?
- Nem tudom.
- Mi az, hogy nem tudod? Hát nem te csináltad?
- De. A pirítóst is, amit megkentem áfonyalekvárral, meg a főtt tojásokat is, ami mellé mortadellába göngyölt parenyica sajtot tettem...
- Á, szóval mégis tudod, miket hoztál be… Nagyon jól hangzik! Olyan éhes vagyok, hogy akár egy elefántot is meg tudnék enni!
- Elefántot nem hoztam.
- Jó, jó, tudom. Csak pirítóst áfonyalekvárral, meg mortadellába csavart parenyica sajtocskákat…
- Nem hoztam pirítóst.
- De azt mondtad, hogy hoztál!
- Akartam. De csúnyán odaégettem. Így aztán sima kenyeret hoztam be neked helyette.
- És arra kented az áfonyalekvárt?
- Nem kentem rá áfonyalekvárt, mert csak szilvalekvárunk van.
- Akkor azt kented rá a kenyérre…
- Nem. Mert eltörtem az üveget és ki kellett dobni.
- Na és MIT kentél a pirítós helyett behozott sima kenyérre, amit behoztál nekem?...
- Szárnyasmájkrémet.
- Na nem baj… Végül is azt is szeretem…
- Mit?
- A szárnyasmájkrémet, amit végül a kenyérre kentél…
- Nem kentem rá.
- Hogyhogy nem kented rá?!
- Nem tudtam.
- MIÉRT?
- Nem tudtam kinyitni a konzervdobozt.
- De hát gyerekjáték kinyitni! Van rajta nyitófül…
- Van. De én letörtem róla.
- Na és konzervnyitóról még nem hallottál?!
- De. Ott van a mosogató melletti fiókban.
- Ha tudod, hogy hol van, miért nem vetted elő, hogy felbontsd vele azt a konzervet ??
- Nem tudtam. Beragadt a fiók.
- Soha nem szokott beragadni a fiók!
- Hát most beragadt.
- Na jó, hagyjuk!... Mi van ezen a kenyéren, ha nem áfonyalekvár, nem szilvalekvár és nem is szárnyasmájkrém?..
- Vaj.
- Te vajas kenyeret hoztál nekem? Egyszerű sima vajas kenyeret?!
- Nem volt olyan egyszerű elkészíteni.
- Ja, mert ez olyan tök bonyolult kaja…
- És nem sima, mert vannak rajta hagymakarikák.
- De én utálom a hagymakarikákat a vajas kenyéren!
- Tudom, de ezek lilahagymából vannak.
- Azt még jobban utálom…
- És ha azt mondom, hogy fokhagymát reszeltem rá?
- Akkor megdicsérlek ,mert a fokhagymát viszont szeretem… De ugye nem reszeltél rá fokhagymát?
- Nem, csak azt mondtam, hogy reszeltem rá. Nincs rajta hagyma.
- Semmilyen?
- Semmilyen. Mindig bőgök, amikor pucolom, úgyhogy inkább abból az uborkából tettem rá, amit tegnap vásároltunk.
- De jó… Szeretem az uborkát!
- Milyen uborkát?
- Hát amit a kenyérre tettél.
- Nem tettem rá a kenyérre.
- MIÉRT NEM?
- Nem találtam meg a kést, hogy felszeleteljem.
- De hát egy csomó késünk van!
- Hol?
- A konyhában! Ne idegesíts fel korán reggel!... Ez nevetséges!...  Mégis milyen szendvicseket készítettél nekem?! Elárulnád?!
- Paradicsomszeleteket vágtam rá a vajas kenyérre és megszórtam reszelt sajttal.
- Ezt most komolyan mondod, vagy megint szórakozol velem??
- Nem szórakozom veled. Ez tényleg vajas kenyér. Tessék.
- Na és hol vannak róla a paradicsomszeletek?
- Befele jövet leettem róla, mert már nagyon éhes voltam…
- És a reszelt sajt?? Azt ne mondd, hogy nem találtad meg a reszelőt!!
- Azt megtaláltam. A sajtot viszont nem…
- Na nekem elegem van! Add ide azt a vajas kenyeret, mert kezd korogni a gyomrom!
- Tessék. De csak az egyik oldalon van megvajazva.
- Még jó, hogy nem kented meg az alján is…!
- Nem úgy értem. A tetején van megkenve. De csak az egyik felén.
- De miért?...
- Kevés volt a vaj.
- Tegnap tudtommal bevásároltunk, nem?
- De. Csak én éjjel kimentem a konyhába nassolni és elfogyott.
- Hogy a fenébe tudtál megenni majdnem egy egész doboz vajat?!
- Nem ettem meg. Rá akartam kenni a szalonnámra, de kicsúszott a kezemből és a mosogatóvízben landolt.
- Na jó. Hagyjuk ezt a vajas kenyeret…!  Inkább megeszem a főtt tojásokat.
- Miféle főtt tojásokat?
- Ugye nem azt akarod mondani, hogy az sincsen?! UGYE főztél ki tojásokat?!
- Mikor?
- Most reggel!
- Igen. Főztem ki tojásokat.
- És sikerült? Rendben ment minden? Nem törted össze és nem etted meg…
- Nem. Kifőztem, megpucoltam…
- Végre valami jó hír!
- Nem annyira. Mert aztán leborítottam az asztalról és szétgurultak a padlón… És a kutya végignyalogatta őket és eggyel el is szaladt a kanapé mögé… A többire meg rátapostam…
- Ugye tisztában vagy azzal, hogy én most MEGFOJTALAK?!
- Nyugi! Miután összetakarítottam, kifőztem a maradék tojásokat.
- Ezeknek UGYE SEMMI bajuk?!... Ennek a KÉT, gyönyörű darabnak, amiből az egyik olyan, mint amibe beleharaptak volna…
- Nem haraptam bele. Csak ki kellett belőle vágni egy részt.
- MERT??
- Hát, tudod az úgy volt, hogy minden előre látható jelzés nélkül a macska felugrott az asztalra, és belemélyeztette az egyik tojásba a fogsorát…
- Na MOST ment el az a maradék étvágyam is, ami még volt… SZÖRNYŰ egy alak vagy! Behozol nekem egy félig megvajazott kenyérszeletet, meg két darab főtt tojást, amiből az egyikbe beleevett a macska…
- Azt hittem, örülni fogsz.
- ÖRÜLNI? MINEK!?
- Hát mondjuk a mortadellába csavart parenyica sajtoknak.
- Na és ez vajon hol landolt, mielőtt behoztad?? A klotyóból halásztad ki vagy a mosóporos zacskóból?!
- Egyikből se. Nem esett le sehová.
- És egyik háziállat sem hagyott rajta DNS mintát, ugye?
- Nem, egyik állat sem evett bele, vagy nyalta körbe, ha erre gondolsz.
- Ezt örömmel hallom. Akkor legalább ezeket nyugodtan megehetem…
- Persze. Nyugodtan.
- Hé! Te gyanús vagy! Mi a baja ennek a vacaknak?
- Semmi. Mi baja lenne?
- Nem tudom, de olyan furán nézel… Valami baja van. Érzem. Mi az?
- Semmi.
- Mi az?
- Semmi.
- MI AZ?!
- Semmi… Azon kívül, hogy az nem mortadella.
- Hát micsoda??
- Sertés párizsi. Az olcsóbb volt.
- És a parenyica az parenyica??
- Nem. Akciós szeletelt edami sajt, amit magam göngyöltem össze és madzaggal kötöttem meg…
- Na HÚZZÁL innen KIFELÉ, de MOST AZONNAL!!...
- És a frissítő?
- MIFÉLE frissítő?? Talán valami lejárt szavatosságú gyümölcsszörp, mit mosogatólével engedtél fel?!
- Na de drágám! Minek nézel engem? Sosem tennék ilyet!... Vettem neked abból az őszibarack-dinnyés üdítőitalból, amit annyira szeretsz. Tessék, itt van.
- Ha megkóstolom, és netán kiderül, hogy ez MÉGSEM az a bizonyos üdítő, akkor kettétöröm rajtad a vasalódeszkát!!
- Azt hiszem, én most megyek. Hírtelen eszembe jutott,milyen sok dolgom van még a telken…
- Mégis milyen telken? Nekünk NINCSEN telkünk!
- Tudom, viszont véletlenül egy másik üdítőitalt vettem le a polcról a boltban…
- Egy MÁSIKAT???
- Igen, amit ráadásul utálsz, de a felét úgyis megittam, amíg a reggelit csináltam neked, így aztán fel kellett javítanom…
- FELJAVÍTOTTAD!?!
- Igen… Tudod, találtam a kamrában egy kevés lejárt szavatosságú gyümölcsszörpöt…

Nincsenek is! (humoros történet)

             Zavartan, félelemmel nyitottam be a helyiségbe. Az elsötétített szoba enyhe fényforrással megvilágított szegletében két alak körvonalait lehetett kivenni. Tudja fene miért, de irtózatosan féltem tőlük. Ezt igyekeztem nem kimutatni és szorgalmasan jegyezni a közöttük zajló beszélgetést. - Csak még egyszer hallgasson meg! – mondta a kisebb a másiknak, aki elég paprikás hangulatban volt. Fel s alá járkált, szemei villámokat szórtak. Bár másmilyennek senki se nagyon látta. Mintha eleve így jött volna a világra.

- Elegem van a hipotézisekből! – süvöltötte aztán odafentről. – ELEGEM VAN az őrült képzelődéseiből, amiket semmivel sem tud bizonyítani!!

- Meggyőződésem, hogy ön nem veszi figyelembe a közelmúltban történteket és figyelmen kívül hagyja a bizonyítékokat is, amiket …

- Most meg miről beszél?!

- Talán nem olvasta el az aktát, amit…

- De. Többször is. De semmi értelme. Fantazmagória.

- Na de kérem, Uram! Léteznek a világegyetemben rajtunk kívül más civilizációk is! Ebben egészen biztos vagyok!

- Nagyszerű! És ezért különítsek el egy jókora összeget a maga kutatásaira?? Mert „biztos” benne?!

- Nem emiatt. A világunk miatt. Az idegenek miatt.

- NINCSENEK idegenek! De még ha lennének is, hangsúlyozom, még ha lennének is, akkor sem ők az elsők a sorban! Nekünk ezzel a bolygóval kell foglalkoznunk! Van éppen elég megoldásra váró problémánk, nem gondolja??

- Igen, de …

- Semmi de! Víz – és légszennyezés, a sárgolyó túlmelegszik… Elpusztítjuk magunkat, ha nem teszünk valamit sürgősen, erre jön maga az idegenekkel, meg hogy nézzünk körül az űrben, nem – e vert fészket valami értelmes lény két planétával arrébb … Nem érzi úgy, hogy ezzel nevetségessé teszi magát?!

           Nem érezte úgy. Mióta van szerencsém ismerni, azóta semmi mással nem foglalkozik, mint idegen lények felkutatásával. Most is, mint mindig, hasztalan folytatta szónoklását …

- Lehet, hogy nevetséges vagyok, de mit szól azokhoz a maradványokhoz, amiket az aktában leírt esetben találtunk? Idegen űrhajó maradványai voltak, Uram !

- Az akta mellé semmi sem volt csatolva. Tudna esetleg mutatni nekem egy darabka  „bizonyítékot„ ?Néma csend következett. Hosszú, néma csend. Aztán egy kissé bizonytalan válasz…

- El – tűnt …

- Nem értettem jól!

- Eltűnt. VALAKI eltüntette… Ugye fogalma sincs róla, hogy KI tehetett ilyesmit ??

- Ahogy mondja. Fogalmam sincs. Elnézést, de mennem kell …

            A szerepek hírtelen felcserélődtek. A nagyobbik alak higgadt volt, míg partnere egyre idegesebben hadonászott felé. Előbbi távozni készült, utóbbin pedig egyértelműen látszott, hogy képtelen lesz ezt megakadályozni.

- Nem, nem és NEM! Ezúttal nem ússza meg! Állandóan kitér, ha felhozom ezt a témát! Nem foglalkozik a jelentéseimmel, nem néz utána az eseteknek, amiket összegyűjtök! … MAGA IS benne van ebben, IGAZ ?!? …

- Ez egyszerűen nevetséges! Sajnálom, de dolgom van…

- Újabb eset?? Lezuhant egy űrhajó, és maga vagy maguk eltüntetik, IGAZ ?? Biztosan vizsgálgatják őket! Ki fogom deríteni, mit művelnek! Elhitetik velem, hogy nem hisznek ebben az egészben, miközben ki tudja hányat ejtettek már foglyul !!

- Magának teljesen elment az esze! Távozzon az irodámból!

- Kidob? De ez is csak engem igazol! Nem tetszik magának a ténykedésem! Fél, hogy kiderül az igazság!.. Nekem van igazam! NEKEM ! Léteznek az idegenek!

           A nagyobbik fickó rá se hederített a körülötte ugrándozó alakra. Szó nélkül szállt be a liftbe a folyosóról, és legnagyobb lelki nyugalommal csukta be a másik orra előtt az ajtót.  Amaz kénytelen volt a lépcsőt használni, és bár már senki sem volt a közelében, hevesen szitkozódott tovább. Még vagy két emelet távolságból is hallani véltem a hangját.

           Nekem a közjátékot látva iszonyatos röhöghetnékem támadt. Miközben magam is távoztam a  helyszínről, eszembe ötlött, hányszor is voltam már tanúja efféle vitáknak. Szinte már azt kívántam, jöjjön ide egy idegen, és húzza a fejükre a szemetesvödröt. Akkor esetleg vége lenne ennek a cirkusznak… Mindenesetre most is, mint mindig, igyekeztem minél gyorsabban elhagyni az épületet. Magányra és egy kis csendre vágytam.

            Hiába. Sosem bírtam sokáig megmaradni a háromfejű, nyolclábú, nyálkás honfitársaim között…

Ketten beszélgetnek a boltban (humoros párbeszéd)

-     Üdvözlöm! Miben segíthetek? 
-         Jó napot! Vásárolni szeretnék valamit. Sőt. Több valamit.
-         Szóval több mindent?
-         Igen. Néhányat. Párat.. Egyet, kettőt, hármat…
-         Na és mik lennének azok?
-         Azt sajnos elfelejtettem.
-         Elfelejtette?
-         Sajnos igen. De szerencsére felírtam egy cetlire azokat a dolgokat, amiket vennem kell.
-         Akkor talán olvassa fel a cetlit, jó?
-         Nem lehet. Elfelejtettem elhozni..
-         És most mit csináljunk?
-         Próbáljuk meg kitalálni, hogy mi lehetett a listán.
-         Nézze… Ez itt egy bolt…
-         Látom. Maga az eladó, én pedig a vevő. És vásárolni szeretnék.
-         De nem tudja mit kéne venni…
-         Nem.
-         Akkor talán ugorjon haza. Este hétig van még kerek négy órája, hogy visszatérjen. Én itt leszek!
-         Nem lehet. Nem tudok hazamenni.
-         Miért?
-         Elfelejtettem, hogy hol lakom. És elhagytam a kulcsaimat. És a lábam is eltörött…
-         Jézusom!… Ez mind igaz??
-         Nem. Csak az egyik.
-         Melyik?
-         Azt elfelejtettem…
-         Nos, a lába, a jelek szerint, nincs eltörve.
-         Nincsen?
-         Szerintem nincs. Nem úgy jött be, mint akinek törött a lába…
-         Hát hogyan jöttem?
-         Máshogyan.
-         Miképpen?
-         Normálisan. Mint bárki más.
-         Mint bárki más?
-         Igen.
-         Kivéve persze azokat, akiknek el van törve a lábuk…
-         Na jó, ezt hagyjuk!… Mi van a kulcsokkal?
-         Milyen kulcsokkal?
-         Amiket elhagyott. A lakása kulcsait…
-         Elhagytam a lakásom kulcsait??
-         Igen.
-         Ez nem igaz.
-         Pedig azt mondta.
-         Kicsoda??
-         Maga!
-         Één?? Az lehetetlen… Nincs is kulcsom a lakásomhoz.
-         Az meg hogy lehet?! Ki szokta beengedni?…
-         A szomszédom.
-         A szomszédja?!… De mi a fenének? Mire jó ez?
-         Semmire. De akkor is így csináljuk.
-         De MIÉRT?
-         Mit miért?
-         Miért hagyja, hogy a szomszédjának kulcsa legyen a maga lakásához??
-         Dehogy hagyom.
-         Akkor meg MIÉRT mondta az előbb?!…
-         Mit?
-         Azt, hogy a szomszédja engedi be!
-         Nincs is szomszédom.
-         Akkor meg MÉRT mondta az előbb, hogy van??…
-         Tényleg azt mondtam?
-         Igen, azt!
-         Ez biztos?
-         Igen! Biztos! Tehát, miért mondta?!
-         Micsodát?
-         Na, ide figyeljen… !!! Én itt nem érek rá a maga marhaságaira! Ez itt egy bolt. Én vagyok az eladó; jönnek a vevők, ki kell szolgálnom…
-         Most speciel, rajtam kívűl, egyetlen vevő sincs az üzletben…
-         Az lehet, viszont maga nem vevő, mert nem vesz semmit! Csak áll itt előttem és hetet – havat összehord…
-         Jó, akkor szeretnék végre vásárolni is.
-         Ezt örömmel hallom és elnézését kérem az iménti kirohanásomért…
-         Semmi gond.
-         Szóval mit adhatok?
-         Azt elfelejtettem. Hisz’ tudja!…
-         Az őrületbe kerget!… Na várjon… Próbáljuk meg kitalálni, hogy mi lehetett azon a listán, jó?
-         Jó, próbáljuk. De milyen listára gondol?
-         Hagyja abba ezt a hülyeséget és hallgasson ide!… Mindig ugyanazokat a dolgokat szokta megvásárolni?
-         Igen, azt hiszem.
-         Akkor a listán is nyílván azok szerepelhettek, nem igaz?
-         Gondolom.
-         Akkor mindössze annyi a dolgunk, hogy összeszedjük azon termékeket, amiket a leggyakrabban venni szokott…
-         Ez logikusnak látszik.
-         Szerintem is az!
-         Én azt mondtam, hogy annak látszik. Nem biztos, hogy az is.
-         Figyeljen RÁM, JÓ??… Mi az, amit a leggyakrabban vásárolni szokott?
-         Benzint.
-         B e n z i n t ??
-         Igen. A fűnyírómba.
-         Nézzen már körül, ember! Ez itt egy élelmiszerbolt. Látja?!
-         Látom.
-         Akkor ne emlegessen olyat, amit nálunk nem vehet meg!… Mint a benzint például…
-         Kinek kell itt benzin?
-         MAGÁNAK!.. A FŰNYÍRÓJÁBA!
-         Nincs is fű otthon.
-         Akkor meg minek a fűnyíró??
-         Nem tudom. Nem az enyém.
-         Hát KIÉ?
-         A szomszédé…
-         Azé, akinél a kulcsokat hagyja?…
-         Nem. Ez egy másik szomszéd.
-         Másik?
-         Igen. Neki van füve. Jó sok. Folyton nyírja.
-         Magának meg nincs füve…
-         Az van, csak fűnyíróm nincs!
-         Egy pillanat! Az előbb azt mondta, hogy a másik szomszéd… Tehát a fűnyíróson kívűl mégis csak ott van az a bizonyos egyik, akinél maga a lakása kulcsait hagyja, I G A Z ??
-         Most, hogy így mondja, tényleg…
-         Kezdem nagyon unni, hogy hülyét csinál belőlem!…
-         Ki? Én?
-         Hát nem is a szomszédja, hogy a fene enné meg…
-         Melyiküket?
-         Ne kezdje megint!! Ha van füve, ha nincs, ha van fűnyírója, ha nincs –a szomszédjairól már nem is beszélve -, most az a dolgunk, hogy az ön által vásárolni kívánt termékek listáját összeállítsuk. ÉRTI??
-         Persze. Világos.
-         Dehogy érti! Szerintem halvány lila gőze sincs arról, hogy miről beszélgettünk…
-         De igen. A fűnyírómról!
-         Szóval MÉGIS VAN fűnyírója…!
-         Van. Tud bele adni benzint?
-         NEM! Ez ITT EGY ÉLELMISZERBOLT! NEM benzinkút! Menjen oda benzinért…!
-         Jó, de mit kezdjek én avval?
-         Kenje a hajára…! NEM ÉRDEKEL!… Kezd kihozni a béketűrésből… Mondjon végre valamit, amit venni szokott az OLYAN JELLEGŰ ÜZLETEKBEN, mint amilyen ez is! … Tehát abc, közért… Na, gyerünk!
-         Hát… Mondjuk… kenyeret, tejet, parizert, krumplit, tojást… tésztát, marhakonzervet, csokoládét…
-         Nagyszerű! VÉGRE, hogy már itt tartunk… Na, most akkor ezek közül mit adhatok önnek?
-         Hát, nem is tudom…
-         Kenyeret, tejet, parizert??
-         Benzin nincs?
-         NA MOST MÁR TAKARODJON INNEN KIFELÉ!!! …
-         De kérem! Mégis milyen hang ez? Egy eladó nem beszélhet így a vevőjével.
-         Csakhogy maga NEM a vevőm, mert vásárlás helyett csupán az idegeimet teszi taccsra…!
-         Sajnálom. Nem kezdhetnénk elölről?
-         NA még CSAK AZ hiányozna…! Döntse végre el, hogy vásárol, avagy nem és kész…!
-         Vásároljak? Mit ajánl?
-         Ajánlok… kenyeret, tejet, parizert, krumplit, tojást, tésztát, marhakonzervet és egy kis csokoládét!!
-         Milyen csokija van?
-         BÁRMILYEN, amit csak szeret! Tejcsoki, étcsoki, töltött csoki, csokoládé bonbon…
-         És olyan tejcsoki, amiben sütőtökös – uborkás étcsokoládé drazsék vannak?
-         Ilyen csoki nincs is! …
-         De van.
-         De n i n c s!
-         De van.
-         De NINCS!
-         De van.
-         ILYEN CSOKI NINCSEN, ÉRTSE MÁR MEG! !
-         Ja, tényleg.  Csak tegnapelőtt álmodtam róla…
-         Na nekem ELEGEM van! …  Adom a többit, aztán felejtsük el egymást…!
-         Milyen többit?
-         A kenyeret, tésztát, tojást…
-         Nem. Ne adja.
-         Miért? Talán nem ezek voltak a listáján?
-         De lehet, hogy ezek voltak…
-         Akkor meg mi a fene van már megint?!!...
-         Elfelejtettem magammal hozni a pénztárcámat…

                                                                                                  --- :))) ----